Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909

14 mondja, hogy megunta a könnyelmű életet és hivataloskodásra szánta a fejét. De hát az ilyesmit csupa illedelemből mégis a főszolgabiróságon kell kezdeni, hogy előbb praxist szerezzen. Ámbár hiszen megvan Írva, hogy a kinek az Isten hivatalt ád, ad az annak észt is. Hát még a kinek pénze van! Az meg már épen tudományt is vehet magának. A kihaló nemesség gyámolítását nemzeti kötelességgé teszi. Ezt az osztályt — úgymond — fenn kell tartani, a mig lehet, gyámolítani kell, mint a kialvó tüzet. Minél melegszünk, ha egyszer nagy hideg lesz! Voltak ugyan hibái, Írja a Nemzetes Uraimékban, nagy hibái, de a hibákban is mennyi fény, mennyi kedvesség! Az ereje tette gyengévé, a gyengesége tette szeretetreméltóvá s szeretetreméltósága tette a sírba. Az elszegényedett sárosi nemesség vakításra dolgozó svihákságát fájó gúnyba kevert vidámsággal rajzolta le a Gavallérokban. Elegáns, úri formák kedveért eljátszott bohózat ez. Mi sárosiak nem érünk rá szegénységünkre gondolni, a helyett örökké abból tartunk főpróbát, hogyan csinálnánk, ha gaz= dagok lennénk. A sárosi nemesek nélkülöznek, esetleg titokban éheznek, de ha idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól. Az alföldön egy csomó rüpőkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajba kapnak és csak másnap tudod meg, hogy a legszegényebbe nek is ezer lánc földje van. Az, hogy ők szegények, végre is csak egy rossz álom, melyből föl^fölrázzák magukat a francia pezsgő szürcsölése közben. Az alföldi gazdagok jó módja és urasága is csak egy száraz, élettelen tény, mely a telekkönyv lapján terjeszt kedik el egymás mellé rakott számokban és betűkben. Zsaratnoky, hogy szegénységét el ne árulja, süketet színlel egy fél életen át, de nem vallja be a cigánynak, hogy nem telik már a nótára more. Az öreg Balóthynak bánáti földjéből csak egy virága cserépnyi marad valamelyik sok emeletü pesti házban, azt is letaszítja a kis unoka. Az öreg szeméből egy könycsepp esett ki, a hogy utánahajlott a lefelé repülő cserépnek. Azután