Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909

9 Karcolatai olyan népszerűekké váltak, hogy az összes lapok utánozták és a Pesti Hírlapban gyakran még a vezére cikk és tárca helyét is elfoglalták. Eközben szépirodalmi művei is egyre gyarapították hírnevét, úgy hogy Jókai mellett rövidesen legkedveltebb elbeszélőnkké és humoristánkká emelkedett. Még csak az volt hátra, hogy a kabátja számára képviselői fogast kapjon a tisztelt Házban. Ez is bekövetkezett. Tisza Kálmán már régen szemet vetett rá. 1887-ben őt jelöltette az ilyefalvi kerületben. Meg is választották. A tót atyafiak és A jó palócok népszerű Írója országgyűlési képviselő lett. Ez az állás uj világot ismertetett meg vele. Sokat időzött a folyosón, a melyről épen ő irta, hogy az a magyar író tizenharmadik iskolája, mert ott megismerheti az egész országot. Nyitva állt előtte a Club is, a hol igen sok érdekes dolgot figyelt meg és várta a kerület, a hol a kortesek és kérelmezők ezerféle fajtáját volt alkalma megismerni. Ezek a különféle tapasztalatok bőséges anyagot szolgáltattak neki egyes műveihez. Mint képviselő ritkán szólalt föl. Nem volt gyakorlott szónok. Feltűnően palócos kiejtése miatt nyelve sem volt alkalmas arra, hogy ékesszólásának híveket szerezzen. De nem is akarta kitenni magát olyan kemény és éles bírálatnak, a milyent ő irt a ház szónokairól. Politikai szereplése nem is érdemel nagy figyelmet. Érdeklődésünket csodálatos irói művészete köti le. 1888 óta az Egyetemes regénytár Almanachját szer^ kesztette. Ennek valamennyi kötete elé ő irt bevezető tanulmányt. Némelyik előszava valóságos gyöngye széptani iro= dalmunknak. A hagyományos formákat kerülve elmésen, humorosan tárgyalja bennük legújabb irodalmi életünket. A teljesség kedveért azt is megemlítem, hogy Mikszáth nemcsak ifjúkorában irt verseket, hanem később is elővette néhanapján a lantot. O ugyan azt mondja magáról, hogy alagúton jutott a Parnassusra. A nyolcvanas évek elején A jó könyvek című vállalatban jelent meg néhány költeménye. Ezek között legnevezetesebb: A komáromi fiú, ki a világot meghódította. Jókai Mórt jellemzi benne. Ez az első pálma a tanítványtól a mesternek, «a ki után minden élő