Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

7 tanuló a szemlélődő szemlélés ezen a fokán átesett, itt következne az aktiv szemlélés, azaz a rajzolás, miáltal a passiv szemléletbe aktiót hoz, a szerzett képzeteket éles megfigyelése által elmélyíti és egyéni felfogása szerint visszaadja. Egy fontos pedagógiai elv kell, hogy itt a vezető alaphangot képezze; az egyéniség érvényesülésének a lehetősége és egy értelmesen ellenőrzött szabadság ezen elv, mely olyan körülményeket teremt, melyek a lélek természetes képességeinek a kialakulását előmozdítják. Kétségtelen tehát, hogy a rajztanítás ilyen felfogás mellett már nem gépies kézügyesség, hanem egyéniségnevelő, bonyolódott lelki processus szolgálatában álló nevelési eszköz, miáltal érzékszerveink által szerzett benyomásokról beszámolunk és grafikus kifejező eszközét találtuk meg annak, amit fonetice nem vagyunk képesek kifejezni. íme a bensőnkben szunnyadó érzéseknek egy uj kifejező módja, mely — merem állítani — csak igen csekély kivétellel meg van minden épidegzetü emberben, csak ki kell fejleszteni. Hogy a gyermek megfigyelőképessége kezdetben felületes, inkább a stilizálás felé hajló mint naturalisztikus, a gyermeknapjaikat élő népek művészetében is észrevehető. Ez a dolog természetes rendje, melynek a tapintatos rajzpedagogus nem küzd ellene, hanem úgy alakítja a körülményeket, hogy a lélek ezen tulajdonságait a legnagyobb tökélyig kifinomítsa, miáltal a lelki érettség ama stádiumát készíti elő, melyben a naturalisztikus érzék ébredezik. A tanítás ezen fokán fölötte nagy szerepet játszik a mese; a leleményességet fejleszti, a fantáziát élénkíti, a rendkívüli iránti érzékét élesztgeti és a léleknek ezen korra nézve oly jellemző antinaturalisztikus érzékét finomítja. A szemlélet álapján szerzett képzeteinek és fogalmainak érvényesítését is látja benne. Ugyancsak az elmélyített, az aktiv szemlélet szempontjából nagy fontosságot kell tulajdonítani a játéknak. A gyermeknek az élet komoly ügyeire nincs gondja; a játékban érvényesíti cselekvőképességét, itt kapja meg azt az illusiót, melyet lelke szomjúhoz, midőn bábuit élőlényeknek képzeli, azokat altatja, eteti, homokból várakat épít és a nagyok cselekedeteit megható komolysággal parodizálja. A sokszor el-