Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

43 nak, mely halhatatlan remekek létrehozatalára nem képesít, sőt az idealizmus felé törekvő lélek ragadó szárnyait is letöri. De hagyjuk most el e teret. Búcsút veszünk Rómától. Megyünk haza, hol szívünk s lelkünk törekvésének vágyai az otthon körében telnek be. Mert legédesebb földdarab mégis csak a haza, hol a nyelv is másképpen csendül, a mi édes magyar nyelvünkön. Itt mindenben ismerősre lelünk, mert magyar s mi is azok vagyunk. Itt értenek meg bennünket igazán, mert mi is megértünk mindenkit. Itt melegebb a mosoly, őszintébb a szeretet. Ide hoztam útam tanulságát ebbe a talajba. Ismeretet hoztam, ha szűken is, hogy az a haza jövő reményeinek szívében fejlődésre kapjon s így műveltségének növekedéséhez egy szemernyit adjon. Ha felvetted, ne dobd el. Ki tudja, hátha ez a kis ismeret benned egy szikra lesz, melyből egy nagy szellem lángja csap magasra) hogy világosságával, fényével a magyar név, a magyar faj dicsőségét ragyogja széles e világon. Lukács József.