Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

15 Párizs. Csak egy kiszakított epizódot irok itt le abból az útból, melyet két jó baráti lélek társaságában tettem meg a mult nyáron. Emlékeit a közelmúlt avarjaiból ásom ki, az emlékezet mécsénél keresgélve azokat a részleteket, melyek a szokatlanság és rendkivüliség varázsával vésik be magukat az emberi lélekbe. A világ e nyüzsgő s forrongó pontjában egy teljes hetet töltöttünk. Ide hozott a vágy és kívánság, hogy az újkor nagy eseményeinek e színterét lássuk. Történelem van e városban minden talpalattnyi téren. Események, letűnt idők szelleme suttog itt mindenfelé. Vér folyt itt még nem is nagyon régen, hova a modern kor fia lelkesült vággyal törtet az Ízlés, a divat és a szórakozás tanulmányozására. Lehet, így is tartják, hogy e tekintetben Párizs az emberiségnek iskolája, de az is tagadhatatlan tény, hogy a képzelő erő extazisával odalépő lelket nem egy csalódás rázza fel a rideg valóra. — Párizs talán azért véste oly mélyen be magát az emberiség lelkébe, mert egy korszak eseménydús színtere volt, melyen az emberi szellemnek oly különös alkotásai születtek meg. Ez a város már nevével is el nem némuló nyelven beszél a legkésőbb kor emberéhez is. Az újkor eszméi innen indulnak el hódító útjukra, a zsarnokság igáját lerázó forradalmi szellem itt kél életre. A szabadság termékeny talaját annyi polgár vér sehol a világon nem öntözte, mint itt. S ha az emberi jogok kivívása érdekében folyt harcok s párttusák áldozatai csak pillanatra is feltámadnának, a természetes borzalom érzésével fordulna el e helytől a finomodott izlés embere. De erre kevesen gondolnak az utazók közül. Nem egy elfutott időszak emlékeinek helyére vágyódik, ki oda tart, hanem életet akar látni, melyet a kicsiszolt izlés megteremtett s melyet a hedonizmus folytonosan éleszt. Mi a történelem Párizsát kerestük. A múltét, honnan a tanulságok szelleme susog, — a jelenkor világvárosát, hol az emberek a gazdagság és nyomor végletei között töltik el a robotos élet napjait. Okulni mentünk oda s tanulni a mult mestermüvein, melyek elmúlt idők alkotó erejű szellem-óriásairól beszélnek. E tekintetben csalódás nem ért. Századoktúl zordul megviselt szellemi kincsesháza a művészet és tudomány halhatatlan-