Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

ö nesen ellensége volna, példájával, bár akaratlanul, lerontja az iskola nemes munkájának sikerét Nem sorolom én fel a család és társadalom hibáit, félszegségeit; bár a ki megfigyeli a mai társadalmat, annak difficele est satiram non scribere; hanem célomnak megfelőleg csak azon hibáira mutatok rá, melyeket az ifjúság nevelése és tanítása körül gyakrabban követnek el szülők és szállásadók egyaránt. Egyikmásik szülő azt fogja majd mondani, hogy lehetetlen, hogy valamely szülő ilyen hibákat követne el; erre előre megjegyzem, hogy minden egyes kifogásom példa alapján teszem meg; épen azért nem is terjeszkedem ki a nevelés és tanitás egész területén előforduló bajokra, csak az általam megfigyeltekre s ebben a nagykanizsai róm. kath. főgimn. Fegyelmi szabályait veszem kalauzul, melyeket minden szülőnek és szállásadónak ismernie kell, mert átolvasását minden szülő, illetve szállásadó Írásban elismerte. 1. Vallásosság. „Intézetünk minden tanulónak szivébe kívánja vésni és oltani az igazi és szeretettől áthatott vallásos érzelmeket." Az intézet iparkodik is e célnak megfelelni. Minden munkáját Isten nevében kezdi el a tanuló, s minden munka után hálát ad Istennek a tanultakért. A tanításban egyetlen kínálkozó alkalmat nem mulaszt el a tanár, hogy az Isten szeretetére ne buzditna s az Isten félelemre ne oktatna. Ám a vallási igazságok befogadására azon korban legfogékonyabb a gyermeki lélek, mikor még ártatlan szive nem ismeri a bün száz- meg százféle csábításait. „Ha az első vallásos hatások nem a családból indulnak ki, nagyon ritkán és nagyon nehezen fognak később kifejlődni és e téren semmi sem pótolhatja az első nevelést."*) Nézzük már most, mennyiben támasza a család az iskolának ezen törekvésében. Nagyon sokszor találkozik olyan tanuló, a ki nem tud imádkozni. A szülő vagy közömbösségből nem kívánja meg, hogy gyermeke reggel, délben, este a köteles imákat elvégezze, vagy túlságos szeretetből nézi el azoknak elmulasztását. Pedig imádság nélkül igazi vallásosság nem keletkezik. „A napi munkának közös imával való kezdése s e munVának közös imával való befezése nem ósdi szenteskedés, mondja egy protestáns culturhistorikus, hanem a család egyiivétartozásának a legszebb ismertető jele, s társadalmi szempontból is aranyértékkel bir." Szoktassa gyermekét minden szülő arra, hogy napi imáit következetesen mindennap elvégezze s e tekintetben soha ne gyakoroljon elnézést. Az igazi vallásosság megkívánja, hogy az isteni tiszteleteken s a vallás által megkívánt vallási gyakorlatokon, belső meggyőződéssel vegyen részt a tanuló. Nem éri el e célt az iskola akkor, ha a szülők otthon a gyermek előtt bírálgatják a vallás igazságait, szertartásait, papjait s ezzel megbénítják a hittanár tanítását *) Janet, La fatnilie. 134. Jarmaságh ü. A család, egyház, állam jogai és kötelességei a tanitás és nevelés terén. 124—125. 1.