Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

15 szorgalmas, munkás, iparkodó; a fegyelmezetlen ellenben az iskolában figyelmetlen, lusta, otthon dologtalan, könyvkeriilö. A tanuló-ifju előmenetelének elősegítése szempontjából van még egy-két szavam. A szorgalom és munka ébrentartására se ajándék, se fenyegetés, se szép szó, se büntetés nincs oly befolyással, mint a család példaadása és a helyesen megalkotott házi rend. Minden családban, hol tanuló-ifju van a háznál, kívánatos, hogy legyen egy előre megállapított jó házi rend. Legjobb, ha a tanuló az előadás után félórát pihen, egy órát játszik vagy sétál s erre fél hattól fél nyolcig tanulja az aznap kapott leckét, fél nyolctól nyolcig pihen, nyolckor vacsorázik s aztán egy félóra múlva készül másnapra ; fél tiztől fél hétig alszik, aztán reggelizik, átismétli a napi leckét s rendben vonul az iskolába. Ettől csak szünetnapokon lehet annyiban eltérés, hogy egy órával többet sétálhat vagy játszhatik, s magánolvasmányokra szentel egy bizonyos időt. Ha a családfő családi okból vagy a maga meggyőződéséből más házi rendet tart célszerűnek, ám állapítson meg mást; csak az a fő, hogy valamelyes l:ázi rend legyen, mert a nélkül rendszeres munkálkodás ritkán fejlődik ki. Kívánatos aztán, hogy a család minden egyes tagja ehhez a házi rendhez alkalmazkodjék, s hogy annak a tanuló-ifju által való betartása soha a cselédekre ne bizassék; szóval a szülői felügyelet soha ne hiányozzék. Ha mindezek dacára a fiu a tanulmányokban mégsem érne el sikert, ha a tanárok ugy nyilatkoznának, hogy a tanulónak a tudományos pályákra nincs tehetsége, se meg ne sértődjék, se kétségbe ne essék a szülő. A társadalom ugy van berendezve, hogy ott kiki megtalálja a neki való helyet, ha annak a társadalomnak hasznos, munkás tagja akar lenni. Legnagyobb kerékkötője a középiskolai munkának, hogy sok ott az oda nem való elem. Mindenki urat akar nevelni fiából, ne legyen kényszerítve kezemunkájával fentartani magát. Hát ha a szülők ezen tagadhatatlanul szeretetből fakadó intenciója valósággá válnék, kérdem, milyennek képzeli akkor a szülő az előálló uj társadalmat ? Non possumus omma omnes. Szükség van bizony becsületes, munkás, értelmes iparosokra és kereskedőkre is, még pedig inkább, mint tudósokra. Az ember testből és lélekből áll, mely részek a természettől nem egyformák. Miként egyik ember erősebb, izmosabb testileg, mint a másik, ugy a szellemi tehetség dolgában is egyik gazdagabban van a természettől megáldva, mint a másik. A társadalmi pályák különbözősége egyenesen ebben leli magyarázatát. A társadalom természettől megállapított rendje ellen küzdünk tehát, ha a társadalmi pályák közül csak egyet tartunk tisztességesnek, kívánatosnak; s egyes pályákat megbélyegzünk azzal, hogy nem tartjuk méltóknak arra, hogy azokon az intelligens szülők gyermekei szerepet töltsenek be.