Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

Levélváltás Tompa Mihálylyal. (1842—1868.) Tekintetes Úr/

1) (1.) Az első hét a szünnapokból elmúlt, s eddig ugy vártam: mint zsidók a Messiást s fájdalom, hogy éppen ugy jött el, — az Ígért levélért éppen ma reggel küldtem Nagy-Tárkányba, nem tudom minő sikerrel jár küldöttem ? Mészáros véghetetlen örült már csak az Ígéretnek is, hát még a valóságnak! ? — Azóta egy verset is componáltam, melly egy kis szerelmi valóságon épül, s meglehet azért vagyok előszeretettel iránta, meglehet, azért tartom firkáim közt legmeglehetősebbnek. Itt van : Végpanasz. (Küzdés:) Tavasz van. A táj kéklő halmirul Felém mosolygó élet ah mi szép ! Halvány arczomhoz langy sugár simul, Tántorgó lábam nyilt virágra lép. S itt állok én miként kinyilt virág — Bokorban a mult évi száraz ág. A természet uj köntöst ölte fel Föltámadása dallos ünnepén. Ne kérdjétek: mért senyved e kebel; Sötét bánatba mért öltöztem én ? Kinek halottát más temette el: Ünnepnapon is barna gyászt visel. Ah! él ... . sóhajt .... még is temetve ő, —• Elő halottat gyászol életem, Ott kéklik a távol .... a temető, Mert látnom őt megtiltá végzetem. Sírját látom . . . . s szemem gyászkönnye hull; De köztünk a távol határa nyúl. Vagy : ) Sirját látom szemem könybe borul, ) De tőle rajta emlény nem virul. Vagy : ) Sirján .... hol könnyűim nem hullanak, ) Emlény helyett vad kórók inganak. ') Ez Tompának első levele, melyet Szemere M. hátrahagyott iratai közt föltaláltam. Ugylátszik azonban, hogy Tompa Szemerével már előbb is levelezett. Ez a levél abból az időből való, mikor a két költőt még nem fűzte oly szorosan össze a barátság köteléke. Tompa, ki ez időben még kezdő költő volt s Szemerét tekintélynek tartotta verseit neki küldi megbirálás végett. E levelet „Tompa Mihály költeményének története" czimü czikkemhen közöltem. (Zalai Közlöny 1899. aug.)