Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901
50 belső szenvedéséről híven referáljon ?! Furcsa, hogy te az ő jól megfigyeléséről beszélsz. De hagyjuk ezt. — Jól vagyok, kutya bajom! Én egy kicsit jobban értem és érzem, midőn te családi bajodról, a tieid szenvedéséről beszélsz. Nyomorult féreg az ember, legjobb akarattal, legőszintébb szeretetünkkel se könnyithetünk egymás baján. Most, — kifáradtam — Isten veled, veletek! Hanva, oct. 29. 1866. Őszinte barátod Tompa. Kedves jó Miklósom! (21.) Száz éve, hogy nem irtunk egymásnak, igazad volt hajdan, hogy az emberek egymásra unnak. Nőm nagy tisztelője Miklós bácsinak, mert lelkestül, testestül Kositiana. Azokat a — — — leveleket tartsd meg, de rajtad kívül senki kezeibe ne kerüljenek, erről nyugtass meg. Én iszonyú beteg vagyok régen, írni nem tudok már. Tisztelem kedveseidet. Hanva, 1868. jun. 15. Igaz barátod Tompa Mihály. \ U. i. kedves jó Miklósom tedd meg azt a szívességet nagy beteg barátodnak: írj nekem a te isteni humoroddal meg egy hosszú levelet. 1868. junius 29. (22.) Édes Miskám! 1) Ez már a harmadik levél hozzád, s szeretném, ha ön magad olvasnád el. Harmad izben azért kezdtem újra, mert te humoristikus levelet kérsz tőlem, s én erre most nem vagyok hangolva, a másik kettőben tehát nem akarva is nagyon belemásztam a komolyba. Ez tán nem lesz ily sötét. Későbbre jut tehát válaszom hozzád mint gondoltam, de — boszorkányos! ön magad adsz rá nekem példát, ötven évig várakoztatván arra a nemzetet, mit oly annyira szeretett volna ismerni. Elmondhatod a szerint Schiller Posájával: Ich lebe ein Bürger derer, welche kommen werden!" Én irtam egy hosszas prózát: egy korúim, főleg barátim jellemzését. Ha nem csalódom, sehol se vegyitém oly jól a humort a komolyai mint ebben; de megjelésének rövidebb időt szabtam mint te; —• rövid időn halálom utánra. 2) Midőn átolvastam volna soraidat, biztosnak hittem, hogy te a bényei fürdőbe jöttödről irsz! t. i. két nappal előbb Vilma lányom irta onnan hozzám e hirt, a Tolcsván lakó Stépán Géza után, a ki ') Megjelent a Zemplénben. (1882. máj, 14. 20. szám.) 2) Xem jelent meg. A kézirat sem volt föltalálható hagyatékában.