Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

23 rokonomat, elvtársamat, bujdosót hazugnak bélyegezzem mindenütt, hol ez csak szóba jön. Mert képzelheted, milly nagy forgásba jön minden legkisebb szó (s jött ez is minden háznál Ujhelyben) mit egy vagy másik kibujdosottól hoz be valaki. Még ez mind nem elég barátom. Az emiitett levelek berekesztése után, mi újra jól voltunk együtt, a forradalom alatt egészen más tárgyakról leveleztünk együtt, én őt Miskolczon mint kormánybiztost meglátogattam; ama levelezés, s az ő kibujdosása közt tehát több év fekszik, s Szőgyényinek még azt is hazudja, hogy én tölle most kibujdosásakor, a „nem szeretett vers" miatt váltam meg ellenségesen. Csodálkozzam-é aztán, ha ki Simonná válik, elcsömörölvén az emberektől ? — Megvallom neked irtóztató levelet irtam rá, elmondtam neki, hogy tárczájával, mint emléke tanujelével egy csöpp, hazugságával egy pohár mérget küldött nekem, s lefestém én őt önmaga előtt ugy, hogy maga magától borzadt volna vissza! a tárczát pedig anyjának akartam elküldeni. De előbb adressét akartam anyjától megtudni, s az alatt elpárolgott haragom. Annyira azonban nem, hogy egykor ha megjönne, szemébe ne nézzek, lehet, hogy akkor már hidegen s játszva, de aligha nem fogja megkeserülni. Én az egykor ráfogott „fülbevaló", „óra" fertelmeket egész erőmből állítom mindenkinek hol megfordultam hazugságnak, ő az alatt, szó szoros értelmében éppen ez idő alatt, maga költ rám hazugságot; e hazugságot elhazudja, s az elhazudást újra előbbi hazugsága ismétlésével hazudtolja meg. Bizony szép portéka az ember állat édes barátom, de csak távolból; — ne közelíts hozzá, mert kiokádod béleded förtelmes pofájától. Most már ezek után Ítélve mást nem is várok tőlle, minthogy ismét Szőgyényit hagyja a hazugságba, egyet fordulván azonban sarkán, ugyanazt másnak állítsa újra. Bocsáss meg, hogy e haszontalan tárgyat az unalomig hosszabitottam, de te tudod az előzményeket, miattam bizonyosan érdekelni fog ez is. Rothfeld Soma

1) irja Vályi Károlyról s hallom másoktól is, hogy újra Amerikába készül. Én tudom, hogy Pesten marad lumpolni. Sajátságos esetet mond rólla Soma. Egy azon estén szerzett uj czimborával tántorogva jön a Zrínyiből, szobájába lépve a szegletben álló szalmazsák felé megy, fölkapja minden szennyes fehér ruháját, s „nesze, úgymond, hontárs, vedd, nekem majd át az isten mást helyette." Egy ismeretlen szegény ördögnek adta minden fehérneműjét ittas kedvében, csak az maradt meg, a mi rajta volt. Sajnálom e nem rossz szivü bohó embert! a legirtóztatóbb nyomorúságban fog meghalni más sövénye alatt. Föllebb elfeledém irni, hogy Sz. Berti

2) egyébaránt nagyon szép (s nyilt-nehogy hozója compromittáltassék) levelet irt hozzám. Ha röst nem leszek, leirom majd számodra. Még jobb volna az Miskám, ha te azt szobámban olvasnád el, ha meglátogatnál általam ') Szemere M. meghitt barátja. L. a 6. számú levelet. -) Szemere Bertalan.