Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901
11 Julius 19-kén délelőtt bizonyos Levándóczki görög istállója kigyúlt, erről háza, házáról pedig iszonyú tűzvész érte a várost, egy és kétezer közt áll a leégett házak száma. Azt mondják boszuból gyújtatott föl az emiitett érdemes görög ur, ki azon tisztességes taktikát követi: hogy félév elteltével szörnyen rosszul bánik cselédeivel, a megszöktetés és nem fizetés reménye alatt, — de akármint van, elég az hozzá, hogy Miskolcznak a szine, lelke oda! Pontokat fogok nevezni, hogy némileg képzeltethessem az iszonyú romlást; leégett tehát: a megyeház, luth. templom, Szatlimáry volt alispán háza, színház, casino, polgári egyesület, a klastrom, az úgynevezett uj templom, a Korona vendéglő, a Nagy Gedeon szállása, posta, lotteria, varga szin, két parochia, egy maiont, az egész piacz ntcza, egy néhány házat kivévén, — ha egy ember a forgó hidjára, másik a megyeházra állana s néztöket egyenesen az akasztófa, vagy Szentpéter felé irányoznák, köztük minden leégett ; ki egészen a vetés széléig, iszonyú e romlás; több utczák oda vannak, — iszonyú rendetlenség az utczákon, félig megégett, s lehányt gerendák, megsült buza-rozs-árpa-zab-köles sat. rakások; berepedezett ablak, megégett boltczimerek tűnnek a vizsgáló szemébe ; — sápadt, levert arczokba ütközik az ember; — hall fájdalmas sóhajt, lát kinos kéztörést és keserű könnyeket. Nekem igazán fáj itt lennem, nem is mulatok tovább, mint ezen levél bevégzéséig. Még füstülögnek a romok, iszonyú gőz, por és füst fogja el a mellet, még kínosabb fájdalom a keblet. — Talán fele a városnak megmaradt, — de a szive oda ! Firkáltam két dalt azóta, de még simítani kell. — A tüz előtti napon voltam a casinóban, láttam, hogy a Regélő uj alakot nyert, — vagy legalább nem éppen a régi, láttam „Honderű de verseinket benne nem láttam. Mit szól ön az Ormós beszédjére ? tudom legfölebb is mosolyog ; helyesen ! nem is érdemel egyebet! Ormós igen furcsa ember, — ollyan ember, hogy ha az Írtakat nekem mondotta volna személlyesen, pár nap múlva már eltagadná. Én változatosságot akartam az ünnepélybe 1) vinni, a komoly darabok közé humort, — s ezt a Zeüszszel és Ferkóval akartam elérni. A társaság véghetetlen szerette, a szavalók szinte örültek neki — s ő háborúságot akart szerezni. Mi czélból ? azt csak ő tudja .... erről szóval többet. Most én igen rosszul, sietve, zavartan írok, — de az mindegy ! Ha tudná ön mennyit gondolkozom önökről, mint óhajtom tudni, hogyan van maga, hogyan beteges kis lánykája ? — ha tudná ön mint szeretnék közelében lenni, régen irt volna már nekem ! de várom is. Levelemet „ Váltsa ki Fekete Károly Miskolczon" hátirat után meg fogom kapni. ') A nyelvészeti egyesület öröm ünnepét érti. L. az előbbi levelet.