Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900
Spangár András, Schmeizel Márton, Soterius György, Szörényi Sándor idevágó munkái mind kézirati művek. E téren nagyobb haladást nem jeleznek. Spangár András Czvittinger követője; dicséretes szándék vezeti őt is műve megírásában. A magyar irodalom szegénységéről hangoztatott panaszt 1) akarja megszüntetni, de „Magyar Bibliotheká"-jávai e célt nem érte el, mert, mint Czvittinger követője, éppen a magyar Írókkal foglalkozik legkevesebbet, közülök említ legkevesebbet. 3) Éppen ezért rója meg őt Rotarides, ezért vádolja unalmassággal. 3) Állítólag irt egy „Uj Magyar Bibliotheká"-t is, a melyben nagyobb kritikával járt volna el. E műről semmi tudomásunk sincsen. 4) Schmeizel Márton 3) történetirónak két kézirati munkáját emiitjük. Az egyiknek címe: „Collegitim privatissimnm de rebus ad Transsylvaniam pertinentibus." — Wallaszky följegyzése szerint Schmeizel e munkájában nyolcz fejezetben Erdély térképeiről, földrajzi, természetrajzi, régiségtani, történeti, egyháztörténeti, jogi Íróiról és kiadatlan könyveiről szól; egy függelékben pedig a szomszéd népek néhány iróját említette föl. A fejezetek czimeiből azt következteti Szinnyei, hogy e mű tulajdonképpen nem is az erdélyi írókról, hanem azokról szólt, kik Erdélyről írtak, mert e czimekben néhány oly tudományszak van említve, melyeket Erdélyben Schmeizel koráig nem igen műveltek, s igy nem is Írhattak róluk.") Másik műve a: „Bibliotheca Scriptorum Hungaricorutn." E műről Rotarides azt emliti, hogy jelesebb az előbbinél és az egyes művekről biráló megjegyzéseket is tartalmaz. Egyebet e kéziratról nem tudunk. Schmeizel magyar ellenes érzelmű volt, de mégis sokat foglalkozott a magyar történettel és a magyar írókkal, ezért nevezi őt Horányi 7) „gestarum rerum et juris publici adsiduus indagator"-nak. Soterius Györgynek, a nagyszorgalmu, tudós történetirónak a munkája: „Scriptores Hungarici et Transsylvanici", valamint Szörényi Sándor jezsuitának: „Pannónia docta, scriptores Hungaros complectens" czimü műve kéziratban maradt. Ez utóbbiról Szinnyei azt állítja, hogy Horányi ismerte, s valószínűleg beleolvasztotta saját művébe. 8) Ezt az állítást nem lehet bebizonyítani. Horányi sehol sem tesz róla említést, pedig ő lelkiismeretesen számol be forrásairól. Ha felhasználta volna, valószínűleg forrásainak jegyzékébe is beiktatta volna. Várady Antal-') Bél Mátyásról azt írja, hogy „Literatura Hunno-Scythica, Lipsiae 1718." l 0) cimü munkájában, melynek azon') Molnár Albert, Révai Péter, Czvittinger Dávid és több külföldi irá panasza. *) Wallaszky szerint (ld. in. 13.) e munka Spangár krónikájának 1738-iki kiadásában megjelent. Ez téves adat; Spangár csak megemlíti. : l) Prolegomena. 83. ') V. ő. Szinnyei: A magyar irodalomtürténetirás története, fi. és írod. tört. 1711 — 1772. 116. 1. ' '"') Seivert: Nachrichten 367. ") Szinnyei: A magyar irodalomtörténetirás története. 7. 1. ') Nova Memória. I. 29. (Agnethler életrajzában.) ") Szinnyei Id. m. 7. 1. ") A magyar irodalomtörténetirás Bod Pétertől Toldy Ferencz. Budapest, 1874. 4.1, l ü)'tulajdonképpeni czime: „De vetere Literatura Hunno-Scythica exercitatio."
