Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

81 a nézetben volt, hogy e féreg az emberbe növényi részeken élő apró, gerincztelen állatokkal jut, ismeretes tankönyvében, a második kiadásban Braun ellenében főképen a lazaczot (Salmo salar) veszi gyanúba, mely Svédországban besózva csakugyan majdnem nyersen szolgál eledelül. A svájczi nép vélekedése szerint a szintén a pisztrángfajhoz tartozó Coregonus fera volna e féreg ideiglenes gazdája. Mind a két vélemény azonban csak gyanún alapszik. Küchenmeister állításai nem állják ki a kritikát s ellenvetései sem alaposak. Hogy valaki a galandférget megkapja, nem okvetlenül szükséges, hogy egészen nyers halat egyék; elég ehhez a halnak hanyag elkészítése, mely esetben az izmokban nem egy álcza maradhat meg életben. Azonkívül tudjuk, hogy Dorpatban a csuka épen ugy besózva, nyersen szolgál eledelül a közönséges népnek, mint a lazacz a gazdagoknak. Nem alapos az az ellenvetés sem, hogy Brauntól az emberben felnevelt bothriocephalus csak mesterségesen felnevelt állat és a svájczi eredetű b. latus-tól eltérő faj vagy legalább is uj fajváltozat, az u. n. bothr. balticus. A bothriocephalus-fajokat ugyanis nagyon nehéz egymástól megkülönböztetni. E tekintetben csalódott Davaine is a b. cristatus-ra nézve, melyet Leuckart b. cordatusnak tart és a melyet Grassi ismét b. latus-nak vall. Ezt a nehézséget maga Küchenmeister is megerősítette, midőn a Grassi-tól neki meghatározás végett küldött és saját belében fölnevelt két példány közül az egyiket b. latusnak, a másikat b. balticus-nak határozta meg. Küchenmeister azonban még sem marad minden vigasz nélkül ; mert ujabban Dr. Ijima Tokióbon konstatálta, hogy Japánban a B. latus igen gyakori, s hogy ez az Onochorhynchus Pérryi nevü halban előforduló álczákból fejlődik, mely hal csakugyan a lazaczfélékhez tartozik. Ezen nézeltérések Dr. Zschokkét arra bírták Genfben, hogy ő is hozzájáruljon az igazi tényállás megállapításához vagy legalább az igazság megközelítéséhez. Az ő adatai nyomán tudjuk, hogj' Genfben jelenleg a bothriocephalus sokkal ritkább, de helyette a taenia saginata kezd gyakori lenni. Genfben legalább már nem tartozik a ritkaságok közé. Zschokke a genfi piaczon előforduló halfajokat mind megvizsgálta a Bothr. álczákra vonatkozólag és a következő eredményre jutott: A csukában Bothr. álczákat nem volt képes fölfedezni; a Corregonus ferát, mely a népnél gyanúban áll, igen tiszta halnak találta; a menyhalban talált álczák száma ,5—30 között ingadozott, melyek leginkább a májban, azután a vesékben s az ivarszervekben fordultak elő; a Salmo Umblá-ból hat példányt vizsgált meg, s mindegyikben voltak álczák; a megvizsgált 12 sügér közül nyolczban talált álczákat, de kevésbbé az izomzatban, mint a belső szervekben. A talált álczák mind nagyon hasonlítottak egymáshoz, s a bothr. latus álczáihoz, csakhogy sokkal kisebbek (2 mm.) voltak. Nyolcz milliméternyi egy sem volt; mindegyiknek betüremlett feje és farka volt és tele voltak mésztestekkel. Ezek közül Zschokke a rövidebb, szélesebb fejjel és mélyebb szivókákGymn. értesítő 6