Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

80 Knoch tette e tekintetben az első etetési kísérleteket kutyákkal, s ugy látszott, hogy az eredmény csakugyan megerősíti e nézetet, hogy t. i. a bothr. fejlődésében a borsókaállapot elmarad. A hét kísérlet közül három legalább e mellett szólott. A kísérletet Leuckart, Grassi és mások is ismételték, s a mindig elmaradó pozitív eredmény arra kényszerité őket, hogy Knoch kísérleti állatait már a priori fertőzötteknek mondották, annál is inkább, mert bothr. a kutyákból már Pallas előtt is ismeretes volt. Knoch állítása tehát megrendült, de azért még igen sokáig, sőt a legújabb időkig is hitelre talált. Braun, jelenleg rostocki egyetemi tanár, 1883-ban vette föl újra e kérdés tanulmányozását, s eredményével nagy mozgalmat idézett elő. Braun, összeállítva azon állatok névsorát, melyekben eddig a különféle bothr.-fajokat találták, azt mutatta ki, hogy ezek jobbára mind halevők. Semmisem volt tehát természetesebb, mint az a feltevés, hogy ezek az állatok a halak utján jutottak a féreghez s hogy valószínűleg az ember is halak utján kapja. Braun tehát sorba vizsgálta a dorpati piaczon előforduló halakat. Vizsgálatának első tárgya a csuka volt, s várakozásának megfelelőleg arról győződött meg, hogy majdnem valamennyi csuka izmai és belei között vannak több-kevesebb számmal bothriocephalus-lárvák. Ugyanezt találta a menyhalban is. Braun tehát már a priori is nagyon valószínűnek tartotta, hogy e galandférget a dorpati lakók főképen a csukával kapják, minthogy ez a hal ott rendes eledel. Braun nézetének megerősítése végett, etetési kísérleteket is tett kutyákkal és macskákkal. A féreg felnevelése nem sikerült mindig. Mindazonáltal a legtöbb esetben az illető állatok bélcsatornájában több-kevesebb férget talált, mindig megfelelőleg a beadott álczák számának és korának. Egy esetben 6—7 hét múlva érett férgeket is sikerült tenyésztenie. És ezek az akarva tenyésztett férgek, a mint a pontos vizsgálat és összehasonlítás kiderítette, nem különböznek lényegileg az emberben élő bothriocephalustól. Braun kísérleteket tett emberekkel is. Két dorpati egyetemi hallgató, a kikről megállapittatott, hogy bothriocephalus nincsen bennök, lenyelt 3—3 s egy harmadik 4 álczát a csukából 1882. október 15-én. Már ugyanazon év november 18-ikán meglehetett állapítani, hogy mind- a három fiatal ember bélcsatornájában bothriocephalus van. Később az egyiktől két teljes férget hajtottak el; a másiktól csak egyes darabok mentek el, s a harmadiktól három egész példány. Megdönthetetlen tény tehát, hogy a csukában előforduló bothriocephalus álczák az emberben is kifejlődnek. Ujabban azonban Küchenmeister megtámadja Braunnak azon állítását, hogy a csukában előforduló bothriocephalus álczákból az emberi bothriocephalus fejlődnék s azt mondja, hogy az olyan mértékben való inficziálás, mely ez élősdi előfordulásának megfelelne, csak a nyers hus élvezésétől származhatik; már pedig a csukát sehol és senki sem eszi nyersen. Küchenmeister, ki különben azelőtt szintén abban