Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

63 ben áll egy meglehetősen széles, az u. n. termékenyítő csatornával, mely a pete- és szikmirigyek egy-egy vezetékének összeolvadásából származik. A szikvezetékből ered egy csatorna, mely állítólag az uter.-sal függ össze. Héjmirigyeket még nem észlelt senki. A szóban lévő féreg a kutyának bélbolyhai között nem ritkán roppant nagy mennyiségben találtatik, de szabad szemmel nehezen vehető ki. A horgok gyökérnyujtványának vastagsága azt mutatja, hogy élete két hónapnál tovább tart, miként Siebold vélte. Vén kutyákban gyakoribb mint a fiatalokban. A hires Rudolphi egy mopszliban roppant nagy mennyiségben találta, de taenia cucumerina fiatal nemzedékének tartotta, mely szerinte ősnemzés utján egyenesen a rothadó bélbolyhokból fejlődik. A későbbi észlelők hasonló nézetben voltak, taenia serrata vagy t. crassicollis genezisével hozták összefüggésbe. Önálló fajnak csak Van Beneden 1850-ben ismerte föl, t. nana-nak nevezte el, de már echinococcus-ból származtatja, a mi későbben be is bizonyittatott. Rókával hiába tettek kísérleteket, valamint nyúllal is; kitűnt, hogy a kutya egyedüli gazdája. De találtatott az egiptomi sakálban és a farkasban is. Emberben nagyon ritka. Az echinococcus nevü hólyagféreg házi állatainknál roppant gyakori, az emberbernéi sem tartozik nagy ritkaságok közé, így tehát a taeniá-nak is gyakoribbnak kell lenni. Krabbe kutatásai szerint Izlandban 100 kutya közül 28-ban találtatott, és itt az echinoc. is mind az emberekben, mind az állatokban szintén gyakori. Leisering ezen élősdit nagy mennyiségben magában rejtő kutyákon dühhez hasonló jelenségeket észlelt. Küchenmeister és előtte mások is, pl. Rudolphi, kétféle echinococcus-ról beszélnek, az ech. hominis és veterinorum; az első belül számtalan leány- és unokahólvaggal, a másik csak egyszerű; az első, házi állatainkból már régóta ismeretes és fordítva, de mind a két alak egy és ugyanazon gazdában is találtatott, és az átmeneti alakok egész sorozatát állithatjuk föl. Több régi búvár nem is fogadta el Rudolphi nézetét, mely egészen feledésbe ment volna, ha Küchenmeister ismét föl nem eleveníti, kinél az echin. hominis = echin. altricipariens és echin. veter. = echin. scolicipariens.—Küch. ellenében Leuckart kimutatta, hogy a horgok száma- és alapjára, valamint a gyökérnyujtványra külömbséget alapítani nem lehet, miután ezek nagyon változnak. Küchenmeister az érvelés helyességét el is fogadta, és későbben csak varietásokról beszél. Davaine 40 sterilis bélechinococcust is emlit. Az echinococcus részint nagysága, részint tömeges föllépése által már a legrégibb időkben és a hólyagférgek közül legelőször tünt föl. Hippokrates-nél egyes helyek határozottan az echin.-ra vonatkoznak. A 16. és 17. században hydatisok név alatt szerepelnek. Pallas 1767-ben először ismerte föl ezek féregtermészetét és coenurus-sal azonosította. Gőze, quedlinburgi plébános és fáradhatlan helmintholog, Pallas nézetét kiigazította, miután fölismerte mind a két echin.-ban a galandféreg csapját, a szivókákat és horgokat. A későbbi kutatók az emberi echin.-ban nem igen találtak fejeket és ezen vizhólyagokat acephalocysták-nak nevezték el. A szövetek