Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

7 előtt az egész tantestület járjon elő jó példával e tekintetben is, legyen „lux mundi et sal terrae." Minden egyes tanárnak minden tette és szava szolgáljon az isteni tanítások- és parancsokban való hitnek, bizalomnak „erősítésére, és az azok iránti tiszteletnek gyarapítására. Őrizkedni kell tehát a más vallású tanulók ebbeli meggyőződésének gyengítésétől vagy kigunyolásától, sőt rajta kell lenni, hogy ezek is a legnagyobb buzgósággal és lelkiismeretességgel teljesítsék vallási kötelességeiket, mert akármilyen felekezethez tartozzék is az illető tanuló, a vallásos oktatásnak nem lehet más czélja, mint Istent imádni, felebaráti szeretetet hirdetni, ápolni a nemes erkölcsöket, az embert földi szenvedéseiben megvigasztalni, hitet, reményt gerjeszteni csüggedő lelkében egy jobb jövő iránt, és égre irányítani tekintetét minden szomorú és örvendetes eseménynél. A hitoktató szerepe sem állhat természetesen csupán csak leczke-föladásból és annak elmondatásából. Neki meg kell ragadni az ifjúság egész érzését. A legőszintébb jóakarat, a legtisztább szeretet legyen minden szavában és intésében, a legnemesebb szívből induljon minden gondolata. Meleget és bizalmat iparkodjék gerjeszteni kicsinyek és nagyok között, kiknek netaláni tévedéseit a legnagyobb szeretettel igazítsa helyre. Legyen barátjuk az ifjúkor különféle kísértései ellen, a törvény szigorával szemben pedig az irgalom és kegyelem angyala. Imádkozzék tanítványaiért, mint ezt Krisztus Urunk tette az ingadozó Simonért. így a vallásoktatás az egész tanítás koronája lesz és a vallástanitó az ifjúság bálványa. De az ilyen szellemű iskola a szülői háztól is megköveteli, hogy abban szintén vallásosság, erkölcs, jámborság, a tekintély és kor tisztelete, illedelem szóban és tettben, udvariasság éz előzékenység uralkodjék, hogy az minden szépet, jót és nemest ápoljon, a gyermekeket az iskolában az ifjúság lelki épülésére tartatni szokott isteni tisztelettől, asz. beszédektől és a vallásos gyakorlatoktól különféle ürügyek alatt vissza ne tartsa, hanem gyermekei boldogságáért ő maga is kezeit az ég felé emelje. A szülő imája a legerősebb védelem. Sz. Mónika ilyen sánczczal vette körül tévelygő hát. Hiob korán reggel áldozatot mutatott be az Urnák távol levő gyermekeiért.