Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

58 a vezetékek, az epehóly.ag, sőt még a duodenum is, tele vannak daganatokkal; ezekben élnek a férgek, melyeknek jelenlétét a bélsárban lévő tojások elárulják. Némely esetben a betegség enyhébb. Ilyenkor a daganatok hiányzanak, és a vezetékek csak kitágulnak. Japánnak középső részében egész falvak szenvednek ezen betegségben, egy családban a szülők a gyermekekkel együtt, sőt átterjed a házi állatokra is. A tojások természetesen, mivel a falvak talaja, nedves, mocsaras, vizbe-, csatornákba, és igy az ismeretlen fejlődésü álezák, ismeretlen gazdáikkal a kultivált növényekre is kerülnek. Mivel pedig a lakók étkezés dolgában igen tisztátalanok, mi miatt „filthy feeders"-eknek is neveztetnek, nem csoda, hogy ezen mételyt annyian rejtik magukban. Hossza 15 mm, sz. 4 mm, tehát igen keskeny; a test sima; a száji szivóka nagyobb; a nem ágas bélszárak nagyon hátrafelé nyúlnak; az elágazott sperm. a test hátulsó részében van, és ez előtt találjuk a gömbalaku ovariumot; a szikmirigyek kicsinyek; az uterus hurkai a középen terjednek; a két szivóka között van a pórus genitalis. 9. Distoma haematobium. Bil. Sieb. (Bilhartzia haem. Cobb. Gynaecophorus haem. Dies.) (Schistosoma haem. Mog, Thecosomathiaem—Tandem.) Ezen nevezetes élősdit fölfödözte Bilharz 1851-ben, az ember kapuviszerében, későbben u. ez, továbbá Griesinger és még többen a mesenteriumban és a húgyhólyagban. 1857-ben akadt reá Cobbold egy majomban, Sonsino 1876-ban a marhában és juhban. A további leletek kiderítették, hogy ezen mételyek mind egy fajhoz tartoznak, egy Egyptomban nagyon közönséges és rettenetes betegségnek nemcsak kísérői, de okozói is. Dr. John Harley 1864-ben hirül adja, hogy a Jó Remény fokán pusztító haematuriá-nak okozója szerinte az általa elnevezett dist. capense, mely természetesen nem más, mint a leírandó dist. haem. A szóban lévő és sokféle elnevezest nyert métely tulajdonképpeni hazája Afrika, főképpen ennek éjszakkeleti és keleti partjai, honnan behurczoltatott Európába is, hol azonban nem birt elterjedni. A Nilus deltájától kezdve egészen Mitenhageig, a Fökföldön, igen közönséges. Innen zöldséggel behurczoltatott Port-Elisabethbe. Igen gyakori Dunsterwille-ben és Port-Natolban. Brit-Kaffráriában már ritka. Ráakadtak még East London, Spredy és King Williams Town tájékán, és észleltetett Mauritius szigeten is. Leggyakoribb mégis a földközi tenger déli partjain. Griesinger Kairóban 130 hullu közül 117-ben, és Songino 54 közül 30-ban találta a szóban lévő mételyt. Bilharz tapasztalása szerint e betegségben szenvednek leginkább a felláhok és koptok, ritkán a négerek. Griesinger szerint az európaiak, ha az illető vidékeken tartózkodnak, szintén inficziáltatnak, és megkapják az ezen élősdivel járó hugykőbetegséget. Ha a szóban lévő vérparazita kis mennyiségben van jelen, káros hatása nem annyira föltűnő. Másként áll a dolog azonban, midőn az inflcziálás tömeges. Ekkor nagyfokú pathologiai elváltó-