Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

16 a mennyiben az illető ifjút az év végén jó passussal ellátja, és főképpen az egy évi önkénytességre és a felső tanulmányokra, vagy valamely életpályára képesiti. —Mi és miként taníttatik az iskola falain belül, ezzel a szülők legnagyobb része már nem törődik. Fődolog, hogy a fiúnak otthon ne legyen semmi, vagy csak igen kevés és könnyű munkája, más különben rossz a tanár módszere, mely a modern diletans paedagogusok paripája, vagy előállanak a már nevetségessé vált túlterhelés vádjával, mely oly régi mint az iskola, de napjainkban mégis legdivatosabb mentegetése a tehetségtelen vagy kényelmes uri tanulóknak, — továbbá csak a szülők érdekei ne legyen megsértve, kívánságuknak elég legyen téve, azaz a fiu ne bukjék meg. A középtanodai oktatás ethikai, nevelő és gymnastikai hatását a szülők legtöbbnyire egészen figyelmökön kívül hagyják, vagy fölfogására, megértésére éppen ugy képtelenek, mint egyáltalában a tanári állás működése- és tevékenységének kellő méltánylására. Hiszen általános a panasz nemcsak a világi, hanem a papi tanférfiak, sőt a tanügybarátok részéről is, hogy nemcsak egyes iskolafentartó községek, hitfelekezetek, hanem az egész országban az iskola embereiről nemcsak nem gondoskodnak, hanem nem is gondolkodnak, nem is éreznek ugy a társadalmi körök, a mint ezt művelt, nyugati szomszédainknál látjuk és tapasztaljuk! Pedig a kathedrára való ember már a priori oly kiváló lelki és szellemi tehetségekkel van fölruházva, melyek őt a közönséges hivatalnok fölé magasan emelik. „Die áchte Paedagogik ist eine Naturgabe, die wie ein geheimer Aether dem Charakter des Lehrers entstrőmt. Für die Erziehung muss man geboren sein," mondja egy nevezetes bölcsész és paedagogus. De minálunk ilyen benső erőműködésnek, ilyen nemes ösztönnek, a szent hivatásnak még erkölcsi értéke sem ismertetik el. „Meg fog érni, előbb utóbb, ebben az országban, ebben a nemzetben is az a hit, hogy mi nemcsak politikai vívmányokkal élünk, hanem, ha meg akarunk élni, műveltségünkből kell, hogy megéljünk" mondja Bőthy Zsolt, az országos tanáregyesület lelkes vezére. Adja Isten, hogy jövőben legalább az államnak legfontosabb