Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

9 ság, humanismus, becsület, szerénység, alázatosság. Igen, ezek mind idéálok, melyek nélkül az emberi életnek nin­csen czélja, melyek nélkül a legelőkelőbb, a leggazdagabb, a legtanultabb ember csak emberi álarcz, mert minden csak látszat, csak csaló külsőség, belső érték nélkül. Az ideálok iránti szeretetből eredt az erkölcsi hősök tettereje. Az idealizmus realizmusa hozta létre az áldozatkészsé­get, a hazafias önfeláldozást, mely nélkül minden haza­fiság csak phrasis, mely rosszabb a kozmepolitismusnál. Ilyen hazaszeretetre, ilyen hazafiságra buzdítsa, ser­kentse az iskola az ifjúságot. A rendeztetni szokott nem­zeti ünnepélyek alkalmával hadd fejezzék ki a tanulók lélekemelő költeményekben, ének- és zeneszóval hazafias érzületüket, de azért ne szünjünk meg folytonosan han­goztatni és inteni őket, hogy tettekben, a nagy ősök ne­mes példáinak követésében, utánzásában áll az igazi haza­szeretet, mely nem ismer semmiféle megalkuvást, számba nem vesz a haza érdekén kivül semmiféle tekintetet, mert a nemzet jogai, a haza szabadsága oly kincs, melyért érdemes föláldozni minden jólétet, minden kincset, melyért meg kell tagadni mindent, és el kell szenvedni minden lenézést, minden megaláztatást, minden fájdalmat, és ha kell minden gyalázatot és a halált is. Hogy intézetünk ebbeli nemes, és mondhatom, leg­kedvesebb kötelességének mennyire iparkodik eleget tenni, bizonyítják legjobban a négy év óta tartatni szokott hazafias ünnepélyek, melyek, azt hiszem, a városi kö­zönség kedves emlékében vannak még, és melyek a lel­kes részvét miatt előttünk is feledhetlenek lesznek. Ifjúságiink hazafias érzését és magyar szellemét azon­ban az által is véljük fölébreszteni, ápolni és nevelni, hogy a kellő alkalmakkal elvezetjük a közel fekvő tör­téneti nevezetességekhez, emlékekhez, vagy megkoszorúz­zuk a magyar haza szabadságáért elvérzett hősök sírjait, hozzá szoktatjuk őket a nemzeti zarándokláshoz. Az önképző körben és a csendes, mindennapi taní­tás közben is történik nem egyszer lélekemelő megem­lékezés a nemzet nagy géniuszairól, a költőkről, művé­szekről, tudósokról, jótevőiről, kik igazán méltók örök dicsőítésünkre és az utókor hálájára. Az édes haza nyel­vének lelkes és beható tanítása mellett súlyt fektetünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom