Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

16 való főnév előtt, akkor rendesen erősen ejtegettetnek. Pl. : — dies edle Paar schuldloser, reiner Seelen- VI. 102 — A XI. 48. strófájában olvassuk : zwölf Nymphen, jede jung- und v o 11 e r Reiz — itt az úfn-ben a minden nemre használatos v o 11 e r mutatja, hogyan ejtegettettek még a kfn-ben a praedicativ melléknevek. — A formális összetételeknél a semlegesnemü melléknév nominativusi és accusativusi végzete elmarad. Pl.: -sein máchtig Schwert — 1. 59.; — auf gut Glück — II. 26. s más helyeken. Fokozás. A fölsőfok képzője -est csak azon melléknevek után rövidül meg, a melyek, vocalisra, semivocalisra, k és p hangokon végződnek ; ellenben az s és t hangra végződök megtartják a képző e-jét. Wieland ismételten eltér e szabálytól. PL: am ödsten Strandé — X. 33. ; — dem káltsten Josephsinn — XI. 8.; — mit Amors wildstem Feuer — XII. 1. — Említésre méltó a régies bass alak (kfn. baz) e. h. besser: — doch dáucht's dem Altén noch auf dessen Rückgrat bass — IV. 30. b) Számnév. In zwo Minuten — XII. 2.; — z vv o régi nőnemű alak. Ez az alak igen gyakran előfordul az ujabb Íróknál is. Goethe gyakran használja. Ide jegyezzük még a következő sajátos kitételeket: — ein schwesterliches Drei — VIII. 65.; — zwischen eilf und zwölfen — II. 22.; — bis mein zweimal zehntes Jahr — IV. 3. c) Névmás. A semleges es pronomen hangsúlyos nominativusát és accusativusát sokszor elkerülik és helyette a más czélra rendelt, kemény hangzású dasselbe-t használják; Wieland is csak elvétve használja ezt az e s-t. így pl. VII. 49-ben: Amanden, die drei tődlich lange Stunden An diesen őden Strand, wo alles Furcht enveckt, Wo jeder Laut bedroht und selbst die Stille schreckt, Sich ohne den, der nun ihr Alles ist, befunden, Ihr war ein Teil der langen Zeit verschvvunden, Zum Láger, wie es hier die Not der Liebe deckt, Mit ungewohntem Arm vom Ufer ganze Lagen Von Meergras, Schilf und Moos der Hőhle zuzutragen. 3. Ige. Coniugatio. Az úfnémetben a praesenflexio je előtti e-t az irók igen önkényesen hagyogatják el„ vagy teszik ki. Gyakran olvashatók az efféle alakok: gibt-gibet, s ieht-siehet. A teljesebb vagy megcsonkított alak használata azonban nem függ teljesen az író önkényétől. Alkalmazkodnia kell a beszéd tonusához. (Thalmayr.) így pl. valami' ünnepélyes költői rejlik a következő singularis alakokban, melyeket Wieland használ Oberonjában: — die zum erstenmal so viele Wunder siehet — V. 79.; — straflos iibersiehet — VIII. 37.; — dich erziehet — VIII. 37.; — — inzwischen siehet man — XII. 59.; — die ihn umgibet — VIII. 19.; — ein Dinst damit geschiehet —III. 13.; — wie ihr geschiehet — V. 79.; mit ihm bemühet — III. 13.; —