Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

24 utánzásra nem találtak. Davaine a „Traité des Entozoairs" cz. munkájában a direct inficziálást vallja a féreg elterjedése- és föllépési módjánál fogva és határozottan állítja, hogy leginkább a viz szállítja a tojásokat az ember testébe, mely viz azonban emberi trágyával van fertőzve. A fehér vagy sárgás szinii és hengeralaku féreg, testének mind a két vége felé vékonyabb. A himek 15—17 cm. hosszúak, vékonyabbak, kevésbbé számosak, és a nőstényektől igen könnyen megkülönböztethetők a begömbölyitett testvégről és a nem ritkán kitüremlett két spiculumról az anus közelében. A felnőtt nőstények 20—25 cm. hosszúak, testük kinyújtott és sokkal vastagabb. Már kézi nagyitóval megismerhetni a szájat, melyet három ajak vesz körül. A hasi oldalon, de nem messze a pólus aboralistól van egy harántos nyilas, ez az anus, mely a hímeknél pórus genitalis is, mely a nőstényeknél szintén a hasi oldalon van, de a test alsó harmadában. Egészen elül van még egy nyilás, ez a pórus excretorius, mely azonban az ascarisnál igen nehezen fölismerhető. Az áttetsző testtakaró harántos ráncokat képez. Ha a még élő férget a világosság elé tartjuk, kivehetjük a test hosszában húzódó u. n. oldalvonalakat is, melyek a bőrizomtömlőt négy mezőre osztják. A két szélesebb megfelel a féreg jobb és bal oldalának, a két keskenyebb a háti és hasi oldalnak. A köztakaró áll rugalmas chitinhártyából, mely az ajkak tájékán azonban igen vékony. Ez az egész testet veszi körül és átmén a belső üregekbe és csatornákba. A fiatal példányoknál ez vékony, a fölnőtteknél a többszöri vedlés következtében három rétegből áll. A külső réteg a legvékonyabb, átlátszó, erősen fénytörő, chitinállományu, és a lúgnak kevésbbé ellenálló mint az izlábuak-é. A mikroskóp alatt már csekély nagyitásnál látni, hogy harántos csikók és párhuzamos szélű szalagokból áll, melyek a test két vége felé elmosódnak, és a test kerületének megfelelnek, az oldalvonalak tájékán a barázdákkal ferdén menő, ékalaku, szabálytalan vagy tökélyetlen darabok által szakittatnak félbe. Ezen réteg alatt van a sokkal vastagabb kettős réteg, mely szemcsés szerkezetű és igy sötét szinü. Ebben találni finom, harántosan lefutó rostokból álló sürü hálózatot. Vastagsága nagyon változó, a száj, az ajkak és a hosszvonalak mentében rendesen vastagabb. — Ezen réteg alatt van még egy, mely egynemű előfordulásában nem állandó. A cuticulában porusok nincsenek, de találni gömbalaku concretiókat, melyek alig állanak mészből, miután sósavval nem pezsegnek. — A köztakaró harmadik rétege az u. n. subcuticula, mely az előbbiek mátrixé gyanánt tekinthető. Ez többé kevésbbé vastag, puha, szemcsés állományú, befelé összefügg az izomréteggel, melynek pamatai közé nyomul. Nem ritkán finom rostocskák húzódnak benne és magvak is előfordulnak, mi sejtes kinézést kölcsönöz neki, de nem az, ámbár eredetileg az volt és néhány kisebb féregnél az egész subcuticula egysejtű rétegből áll. Subcuticula az egész test peripheriájában találtatik, a már emiitett vonalak tájékán tetemesen megvastagszik, mi által az izommezők egymástól elkülönittetnek.