Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

133 papi hivatásának, hanem a teljesen általánossá vált közhangulatnak hódolt, midőn a város legnemesebb katholikusainak meghallgatása után e következő fölhívást közrebocsátotta: Fölhívás és kérelem a nagy-kanizsai felső templom újraépítése ügyében. A nagy-kanizsai piacz egyik legszebb pontján emelkedik egy sugártornyu, ügyes conceptióju kis templom, mely felső rom. kath. templomnak neveztetik, melyet jelenlegi elhagyatott állapotában szégyen és pirulás nélkül tovább is magunkénak nem nevezhetünk, és melynek, legnagyobb fájdalmunkra, sem a városban, sem a gazdag Zalamegyében, sem egyházi, sem világi patrónusa nincsen. De ezen templomocska szánalomra méltó külseje és belseje vádolja mégis első sorban a mi lelkiismeretünket ! Kedves hiisorsosok! Ezen templomról, a neve napján mondatni szokott sz mise introitusában a pap igazán mondhatja: „Terribilis est locus iste." — Rettenetes hely ez — és a további szavak olvasásánál: „Hic locus Dei est, et porta coeli: et vocabitur aula Dei " — Isten háza ez és a menyország kapuja: és Isten csarnokának neveztetik, — egész valójában megrendül, ha gondol a. gyászos valóságra. — A torony rozsdás és lyukas, a tető rozzant, a falak repedésesek és a vakolattól nagyobbrészt megvedlettek, itt-ott már az alap is meg van támadva, párkányzat lassan, de következetesen a földre ereszkedik, az ajtók dísztelenek és repedezettek, az ablakrámák az eléjök alkalmazott és inkább börtönre illő sodronyháló daczára egészen korhadtak, miért is a netaláni nagyobb bajok eikerülése végett roppant kímélésben részesülnek. A mindig szaporodó lyukas ablakok által gondoskodva van a fris, de télen nagyon is fris levegőről és arról, hogy a 300 róm. kath. gimnazista-tanuló buzgó fohászai a magasba minden akadály nélkül szállhassanak. Mig a körüllevő privát házak környéke mindennap söpörtetik, addig a szegény kis templom hátulsó részén uralkodó tisztátalanság senkit sem botránkoztat meg, stb. De tekintsünk csak ezen sz. Refugium belsejébe. „Quam deserta (non dilecta) tebernacula tua, Domine virtutum." — Menynyire elhagyottak (nem kedvesek) a Te hajlékaid, óh erények Ura! — Még a más vallásunak a lelke is gyászba borul, látván mindenütt a teljes elhagyatottság, a pusztulás nyomait, és megfoghatatlannak tartja a megszokottságot, a rezignálást, itt hallgatni a sz. misét, és sz. vallásunk magasztos szertartásait itt végeztetni a pappal. Távol lakó, szeretett hitsorsosok, sziveteket a fájdalom alapjáig fölrepesztené, ha valaki képes volna az őseink buzgó imái által fölszentelt falaknak, a még be nem zúzott ablakoknak, a néhány oltárnak, a kevés egyházi ruhának és eszköznek szánalomra méltó állapotát leirni! Évezredek örök Ura, milyen hajlékod van Neked ezen templomban ! Az embernek nem kell papnak lenni, nem róm. katholikusnak, nem is kereszténynek, akármely istenfélő sziv is megindul, és mély fájdalmat kell hogy érezzen, -egy a város