Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1895

56 sanak, a közoktatási és kultuszminiszter folyó évi ápril 24-én 7. sz. alatt rendeli, hog)^ a gimnáziumok igaz­gatóságai mihelyt a tanárok bevégzik a tananyagot, a tanuló ifjúságot az iskolai év előtt is bocsássák el; továbbá a tanintézetekben szokásban volt számszerinti osztályozást végképen megszüntessék." Majd október 5-én irja a főigazgató: „A gymnáziumra nézve a tanítási év kezdete folyó évi julius 18-án 2958. sz. a. kelt minisz­teri rendeletben a közeledő november 1-ső napjára lévén kitűzve ugyan; mindazonáltal hazánknak azóta is mind­inkább tornyosuló had viharos állapota miatt legközelebb érkezett miniszteri rendelethez képest megengedtetik a már megkezdett tanítást a létezett harcviszonyok között felfüggeszteni. Ugyancsak ezen év (1848) október 31-én jelenti az igazgató, hogy a rendes taníölvamot csak november 15. kezdhetik meg; majd december 16-án ezeket irja: „Nem hanyagság, hanem a hazai tornyosult viszonyok követ­keztében halasztottam el az ifjúság részletes számjegyzé­két hivatalosan felküldeni; még most naponként gyüle­keznek tudományok után sóvárgó egyének, szinte tegnap két csáktornyai születésü iratta be magát. Mire nézve úgy.vélem, valamint tanításunk kezdete a körülmények­től függött, úgy az ifjúság számjegyzékét szintén a körül­ményekhez képest szándékoztam a tekintetes főigazgató­ságnak átküldeni. Hiszem, sőt tudom, hogy az egész év folytában gyűlnek össze, kik habár elkéstek is, táplál a remény, hogy a tanárok erélyessége és a tanulók szor­galma a tanulmányi rendszer értelme teljesitendi nemes kötelességét." Az igazgató azonban csalódott reményeiben. A teljes mértékben kitört szabadságharcz annyira elfoglalta a lelkeket, hogy vele szemben minden más érdek messze háttérbe szorult. 1849. január havában Jellasics és Windischgrátz tábornokok vezérlete alatt nagyszámú osztrák hadak özönlötték el az északnyugati Felföldet és a Dunántult. Windischgrátz Budapestet is megszállotta és a nemzeti kormány kénytelen volt Debre­cenbe menekülni. Kossuth, kit a nemzeti debreceni kor­mány Magyarország kormányzójának kiáltott ki, láng­szava és bámulatos tevékenysége s a nemzet lelkes áldozatkészségéből hatalmas hadsereget állít csatasíkra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom