Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1895

159 költeményét, Árpád, a honalapítót. Erre az „Isten áldd meg a magyart" zendült meg vallásos áhítattal. Ezután a lampionos ifjúság a gimnáziumhoz vonult s hazafias örömtől sugárzó arccal eloszlott. Másnap már a kora reggeli órákban igen népes volt a főgimnázium környéke. Mindenki a programm második pontjának, az ünnepies „Te Deiim"-nak kezdetét várta. Pont 9 órakor érkezett az ifjúság diszes zászlója alatt a templomba, melynek minden zugát előkelő közönség töltötte be. A zászlóvivő a szentély közepén állott meg s kezdetét vette a szentmise. A Te Üeum elhangzása után a kórus „Téged Isten dicsérünk" c. népéneket adta elő. A mise többi részét Kempter Károly áhitatkeltő és igen dallamos C Dur miséje töltötte be. A szent misé végeztével főtiszt, igazgató úr, ki a misét tartotta fényes segédlettel, az oltári szentséggel áldást adván, kifordult az oltárnál s megható, könnyekig megindító szavak kíséretében adta át az ifjúságnak a város nagylelkű közönsége adakozásából készült remek kivitelű millcnnáris zászlót. Mielőtt a dús selyemtrikolort kibontotta volna, buzdította a fiatal nemzedéket, édes hazánk jövendő nagyságának reményét, hogy dicső őseink példáját követve, nemzeti lobogó alatt karddal és kereszttel kezében, de egyszersmind a más vallásúakkal szemben példás türelemmel és soha nem lankadó lelkesedéssel fáradozzék a már úgy is sokat szenvedett haza boldogításán. Végre az Eg áldását esdvén le a jövő ezerév alkotásaira s hálás szívvel rebegvén köszönetet a vett sok jóért, Szűz Mária, kegyes Patronánk, további oltalmába ajánlta a magyar nemzetet. A hálaadó Istentisztelet után az ifjúság zászlók alatt ismét a gimnázium terere ment, hogy onnan zenekisérettel ünnepies menetben vonulhasson a „Polgári Egylet" dísztermébe. Megérkezésekor itt már díszes és válogatott közönség várta az ünneplésben fáradhatatlan fiatalságot. A közönség soraiban volt Vécsey Zsigmond polgármester is, mint a városnak hivatalos képviselője. Fölgördülvén a színpad függönye, az ifjúsági ének- és zenekar a „Szózat" cléneklésével nyitotta meg a díszgyűlést. Azután Kiss Ernő dr. lépett a közönség elé. Mindenki különben is az ünnepies hangulat hatása alatt állván, bizonyos visszafojtott várakozással tekintett az előtte ünnepi díszben álló tanárra, midőn egyszerre a néma csendben megcsendült tiszta, érces hangja, s szépen kidolgozott beszédben ecsetelte ezer éves multunk nevezetesebb történeti mozzanatait, rámutatván azoknak ugy szomorú, mint felemelő következményeire. Főbb vonásokban, a költői lelkesedés melegségével, a szép stílus pompázó virágaival fűszerezvén nrndenütt emelkedett szárn3'alásu s mély gondolatokkal ékeskedő előadását, mintegy teljes képét varázsolta szemeink elé az annyi küzdelmek és szenvedések árán szerzett szegény hazánk történetének. De mindig és kiválóan meggyőző erővel első sorban ama megkapó momentumokra hivta fel figyelmünket, melyekből okulva a múlton, bízvást erőt meríthetünk a jövőre, s bizton remélhetjük, hogy a haza fényre derül. Az éljenzések lecsillapultával az énekkar Erkel Ferenc király-