Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

7 egyik tekintélyesebb, erényes s belátó férfiának nevez, vele mint kortársával társalkodott, Arulenus Rusticus, hasonló jellemű férfiú pedig szeretetteljes intései által vezette és ildomos dicséretei által már korán fölkeltette benne a dicsőség után való törekvést (I, 14). Ezen és más érdemes férfiak társaságában megerősödve, az ifjúság oly sikamlós pályáján majdnem férfi szilárdsággal haladt s izlése bizonyos komoly, férfias irányzatot nyert; tanitói iskoláiban pedig csak azon ifjakhoz csatlakozott, kik ugy gondolkoztak, mint ő, kiknek társaságában esze és szive táplálékot lelt. Ezekhez járula a heves vágv, melylyel a tudományokra adta magát, s mely — ugy látszik — nem is hagyott neki arra időt, hogy az ifjú rómaiak rendetlen kedvteléseiben részt vehessen. Folyton tanult, de választással és ízléssel. Anyanyelvének minden finomságát igyekezett elsajátítani ; görögből latinra, valamint latinból-görögre való fordítások által mindkét nyelvben figyelemre méltó erőteljességet és ügyességet szerzett. — Az ékesszólásban a legmagasabb példányképeket választá. Egész életében Cicero és Demosthenes nagy szónokokat utánozta: habár őket elérni vakmerőségnek tartotta (IV, 8; IV, 1, 2). Hogy mily ízléssel és helyes itélőtehetséggel tanulmányozta a régi szónokokat, bizonyságul szolgál 9. könyvének 26. levele. — A költészet is ellenállhatatlan ingerrel volt élénk képzelő tehetségére. Már 14 éves korában irt egy görög szomorújátékot versekben. Egyébkép a szónoklat- és a költészet egyéb fajaiban való munkálkodását később részletesen méltatjuk. Nagybátyja 18 éves korában 79. Kr. u. kielégíthetetlen tudásvágyának esett áldozatul (VI, 16); akkor már Plinius általános elismerésben részesült. Maga Domitianus, ki egyébkent minden tehetség iránt bizalmatlan volt, oly nagyra becsülé, hogy uralkodásának első évében megdicsőült testvérének Titusnak papjává (fiamén) tette őt. És Plinius korának 20. évében a megtiszteltetések rendes fokozatú pályájára lépett ünnepélyesen. Mint hadi tribunus a 3. galliai légiónál Syriában katonáskodott, hol alvezére a lelkiismeretlenül s hanyagul vezetett számadások megvizsgálásával bízta meg őt (VII, 31); visszatérte után pedig megkezdette állami nyilvános szereplését. Domitianus még császár vala. Plinius szorgalmasan megjelent a curiában, hogy tanuja legyen a nyilvános tárgyalásoknak és a római törvénykezési szokásokkal megismerkedjék. Ez időtájban történt az, hogy P. Julius Pastor perét elvállalá és époly szerencsével mint dicsőséggel folytatá (I, 18). Első házassága is ezen időpontra esik. 25. évében quaestor, 28. néptribunus és 30. praetor Domitianus alatt, a ki három évig a hadi pénztár fölötti felügyelettel is megbízta. A praetorságnál megállapodott, mivel szégyennek tartá oly császár alatt emelkedni, ki a gonoszságot pártolá, a hazafiságot pedig üldözé (Paneg. 95). Látta a fényt, mely Domitianus kegyenczeit körülfogta, de látta az érdemes férfiak szomorú sorsát is az államban; látta a villámokat, melyeket ama zsarnok barátaira szórt; és e jelenet mély benyomást tett rá. Megvetette a szerencsés gonoszlelküekct és büszkeségnek tartá a szomorúak között lenni. (Paneg. 95, 4). Talán bizonyos félelem vala az, melyet Domitianus elvete-