Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

5 körülményeknek megfelelően szegény a politikai tevékenység jeleneteiben ; nincs bennük nagyszerű idők és népek vándorlásának szintere, de mozaikszerű bőségét nyújtják a kisebb egyes képeknek, melyeket többnyire a mindennapi életből vett és gondosan kidolgozott. A külső élet fénye és pompája mellett láthatjuk bennök a belső nyomor végtelen örvényét, a kegyetlen zsarnok alakja mellett a bölcs fejedelem képét, a gyávaság és szolgai érzület mellett emberies érzésmódot és egészen köztársasági erényt, a nyerseség és romlás mellett magasabb fokú szellemi mívcltséget és valódi humanitast. E levelekből kitűnik keletkezésük ideje, mely a Kr. u. 97. évtől a 109. évig meglehetős egymásutánban történt. E levélgyüjtemény, mig egyrészt érdekes míveltségi és jellemző képét tárja elénk ama kornak, úgy másrészt bepillantást enged egy férfiú beiső és külső életébe, kinek személyisége az ókor legvonzóbb alakjai közé tartozik. Plinius életpályáján ugyan nem tűnik szembe semmi szokatlan jelenség, mivel a hivatalok és méltóságok, melyekhez fokonkint jutott, előbbi jelentőségöktől megfosztva, nagyobb szabadságot és önállóságot lehetetlenné tettek; tehát Plinius sem hires győzelmeket, sem magas államférfiúi tetteket nem vitt végbe, sőt irodalmi munkálkodás tekintetében sem diszlik az első nagyságú csillagok közt. És mégis az ő személyisége a legnagyobb érdeklődésre méltó. E férfiú személyisége ugyanis egyrészt az anyag teljességénél fogva oly tisztán szembetűnő, másrészt meg magában oly összhangzóan tökéletes és az időkörülmények setétes hátterét tekintve, a valódi humanitas fényében annyira kiemelkedő, hogy levelei egyenkint véve e nemes hazafi ismertető vonásaihoz összképként tekinthetők. Hogy nemcsak kortársai adóztak nagy figyelemmel Plinius jelleme- és törekvésének, kitűnik ama meleg, lelkesült szavakból, melyekkel az angol aristokratiának egy tagja fiának őt példányképül ajánlva magasztalá: „Ő fiam —- irja neki — olyan vala, milyen, hogy te is légy, kivánom: fényes eredeti, a kit kevesen tudnak másolni, hanem mindnyájan utánozni. (Gráf Orrery an seinen Sohn in Schmid, Sámmtliche Briefe des Plinius, Frankfurt, 1789.) Plinius életviszonyai, tudományossága, szónoki pályája s emberbaráti szeretete nálunk eddig alig voltak részletesb vizsgálódás tárgyává téve. E körülmény tehát eléggé javalja a vele való foglalkozást ; de meg az iskolai munka csak egy része levén a nevelés nagy egészének, ily uton is közre kell működni, hogy a tanuló ifjúság tisztelni s utánozni tanulja a becsületes és egyenes jellemeket, kik lelkesülnek a szép dolgokért s őszintén befogadják a nagy eszméket.