Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

30 lekedniök, hogy oly dicséretekben részesüljenek, melyekkel az utókor Trajanust elhalmozza; igy értelmezi ugyanis Plinius a tanácshatározatot, mely meghagyja a consulnak, hogy köszönetet mondjon a fejedelemnek. „Ex utilitate publica piacúit, ut consulis voce, sub titulo gratiarum agendarum, boni principes quae fecerunt, recognoscerent, mali, quae facere deberent (Pan. 4). S ugy látszik az egész munkában Trajanust nem azért dicséri, hogy dicsértessék, hanem hogy a jövő fejedelmek is tudják, miként kell az államot kormányozniok és a nép jóakaratát megnyerniük, sőt, hogy Trajanus az erényekben soha se szűnjék meg állhatatos lenni. Ha e szempontból tekintjük a Panegyricust, kevesbbé becsméreljük azt, sőt czéljához alkalmazottnak Ítéljük. Pliniusnak csak arra kellett törekednie, hogy a fejedelemhez illő erényeket alkalmas módon Trajanusra hárítson, hozzá alkalmazzon, és hogy szavaiban és tetteiben amaz erények gyümölcsét, hatását láthatóvá tegye, kifejtse s megmagyarázza. A minek Plinius derekasan meg is felelt. Trajanus bármely tettét és jelességét a fejedelemnek dicséretűi kellett tulajdonítania. S ez könnyű volt akkor, midőn győzelmei- és ismert erényeiről beszélt a szónok; nehezebb, midőn nem hibáiról, nem is megrovandó tetteiről, hanem midőn közönyös dolgokról volt szó, melyeket sem dicsérni, sem ócsárolni nem lehetett: akkor ugyanis a szinek kigondolásában kellett egész tehetségének munkálnia. így a lázadást, mely Nerva alatt történt, mentegeti, mivel abból Trajanus hivatott a hatalomra társul: „Corrupta est disciplina castrorum, ut tu corrector emendatorque contingeres." (Pan. 6). így Nerva halálát feltűnően Trajanus dicséretére fordítja; sőt örömét fejezi ki, hogy Nerva atyát az istenek oly rögtön a halhatatlanok közé fogadák: „Nervam dii coelo vindicaverunt, ne quid, post illud divinum et immortale factum mortale facérét" (Paneg. 10). Trajanust dicséri mind az erények miatt, melyekkel bir, mind a hibák miatt, melyektől ment. Dicséri, hogy vadászik, hogy rettentő sziklákra lép, hogy úszik, evez, hogy Plotina felesége s Martina nővére; dicséri, hogy nem kegyetlen ; hogy nem marad soká a lakománál, mert takarékos; hogy néha ott marad vendégei iránti emberségből s hogy utána nem ittas; hogy nem mindent tekint sajátjának; hogy más javait nem rabolja el (Paneg. 49, 50). Dicséri őt, hogy haja szürkül, mert méltósága öregbítésére ékesítették haját az istenek az öregség siető jelvényeivel (Pan. 50); ha Domitianus ősz hajáról vagy kopaszságáról lett volna szó, bizonyára azt mondja vala, hogy az istenek az uralkodó fejére a tobzódás bélyegét sütötték; mert mindkét részre kigondolható a színezés. Sokszor meg egészen ellentétes eszméket magasztal különböző szinek alatt: „Initium laboris mirer, an finem. Gestumne consulatum mirer, an non receptum." Egy helyen két dicséretet is fejez ki, annyira megtanulta bármely ügyet valószínű érvekkel védeni. Midőn Trajanust azért akarja dicsérni, mivel mindenki iránt kegyes, egy fordulattal utána már oly kifejezést használ, melylyel dicséretét még jobban öregbiti: Facilius est unum amare, quam multos (Paneg. 80). S ha Trajanus a népet megvetette s egyiket vagy másikat szerette volna, akkor