Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

9 némelykor a tanács, azután a császárok olyanokat is szoktak részesíteni, kiknek egy gyermekök sem volt és pedig ugy férfiakat mint nőket. Lényegesebb szabadalmaik abból állottak, hogy gyámságot nem kellett elvállalniok, a tisztségek osztogatásánál előnyben voltak és a nyilvános raktárakból három adag gabonát kaptak (X, 2). Ezen előjogok és szabadalmakon kivül viselte egyszersmind a Nerva alatt kapott praetectura aerarii Saturni hivatalt és mielőtt ezen állásáról lemondott, a hozzá legközelebbi méltósággal, a consulsággal tisztelte meg, melynek kezdetén tartotta dicsőítő beszédét Trajanus felett. Ekkor 39 éves volt. Eletének 42. évében az auguri méltóságot nyerte 104. Kr. u. Nemsokára ezután 105—107-ig a Tiberius folyó partjai fölötti felügyelettel bízatott meg. E „cura alvei Tiberis et cloacarum" cz. tisztet mindig consulviselt férfiú teljesítette. 111-ben mint helytartó Bithyniába ment és onnan 113-ban tért vissza. Ugy látszik, hogy ezután nemsokára bekövetkezett halála Mommsen szerint 114 előtt. (C. Plinii Secundi iunioris vita, ordine chronologico digesta, studio Joannis Masson, Amstelodami 1709. I lermes, Zeitschrift für klassische Philologie. Abhandlung von Th. Mommsen 111. Bd. Berlin, 1868. — A. Kreuser, Ausgewáhlte Briefe des jüngeren Plinius, Leipzig, 1894.) Ha kívánhatunk egy fejedelemnek igazán sok pliniusi szellemű és érzületü férfiút, nagyobbat nem kívánhatunk. Önzetlen szeretet az uralkodó iránt, hazafias hév, lankadatlan buzgóság kötelességei teljesítésében, nemes önmegtagadás, mihelyt mások java kívánta: alig található oly vonzó összeköttetésben, mint Plinius jellemében. Alapelve volt: a bölcsnek nemcsak át kell vennie szerepét, hanem azt végig is kell játszania (I, 23). Egy hős bátorságával küzdött minden ellen, a mi őt előforduló kötelessége kivitelében akadályozhatta. A tudományokat egész a lelkesedésig szerette; de a legnagyobb önmegtagadást mutatta, mihelyt e vonzalma hivatala kötelességeivel összeütközött. — Midőn a kincstár felügyelője vala, nemcsak fáradságos és terhes hivatalt, hanem csupa üzleti dolgokat kelle magára vállalnia, melyek tudományos hajlamával a legcsekélyebb összeköttetésben sem valának. „Itt ülök, irja egyik barátjának (II, 10) áldott hosszú nap; feleket hallgatok ki, folyamodványokat irok alá, számadásokat továbbítok, és egy csomó ízetlen levelet irok." De kötelességére való gondolás egyúttal kiszorított minden mást lelkéből. Nem egyszer pereket vett át, hogy a rábízott hivatalnak szentelhesse magát. Ezt tette már mint tribunus, ezt mint a kincstár felügyelője. Az afrikaiak volt proconsuluk, Marius Priscus ellen akarák őt védőül megnyerni. Ü elfogadta; és csak a tanács kérése, melynek tagjairól azt hitte, hogy mind vétkes, továbbá a császár kívánsága vonhatták vissza eltökélt elhatározásától (X, 20). A foglalkozások sokaságától, a mely naponkint növekedett, (II. 2) végre nyugalom után vágyódott, mint a beteg a fürdők és üdítő források után. S e kívánság felujult lelkében, midőn Vestricus Spurinna érdemteljes aggastyán mezei jószágán tartózkodott. E férfiú életének kimért rendje, mely a csillagok szabályos pályájához hasonlított; a családi örömek, melyeket azok körében, vagv barátai