Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

24 séget; csakhogy a jövő idő formája helyett a jelenét használja; pl. Ha majd elvégezted a dolgodat, elmehetsz sétálni. A magyar nyelv azonban erre nem fektet súlyt és éppen ezért a latin nyelvnek erre a sajátságára nyomatékosan figyelmeztetendő. Most pedig térjünk át a consecutio tempura a conjunctivus módú mellékmondatokban. Consecutio temporum a conjunctivus módú mellékmondatokban. A midőn a fő- és függőmondat cselekvése egy időkörre esik, a függő mondatban a latin nyelv kifejezi annak a főmondat cselekvésével egybevetve egyidejűségét, elő vagy utóidejüségét. Itt lép előtérbe a conjunctivus igealakjainak időt jelölő természete abban az érteményben, a mint arról értekezésem elején szóltam. A conjunctivusnak jövő ideje nincs, hanem a jövő időre való vonatkozást pótolja a jelen időkör alakjaival. Ennek tekintetbe vételével: A jelenben az egyidejűséget kifejezi a praes. infecta conjunct. A jelenben az előidejüséget kifejezi a praes. perfect. conjunct. A jelenben az utóidejüséget kifejezi a conj. periph. praes. inf. conj. A múltban az egyidejűséget kifejezi a praet inf. conj. A múltban az előidejüséget kifejezi a praet. perf. conj. A múltban az utóidejüséget kifejezi a conj. periph. praet. inf. A jövő időben lásd a jelen időt. Pl. Jelen idő: egyidejűség: Intelligo, quid facias, tudom (most), hogy mit tész (most); előidejüség: Intelligo, quid feceris, tudom (most), hogy mit tettél (előbb) ; utóidejüség : Intelligo, quid facturus sis, tudom (most), hogy mit fogsz tenni (utóbb). Mult idő, egyidejűség: