Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

17 mondatban. Hogy miért, azt talán nem szükséges bőveb­ben magyarázni. Pl. Si parentes non colas, peccatum committas. Si parentes non colueris, peccatum commiseris. Si parentes non coleres, peccatum comitteres. Si parentes non coluisses, peccatum commisisses. * A magyar nyelv nem fejezi ki a föltétel valósulását vagy nem valósulását; a fönti példákban tehát: colas — committas és coleres — commiteres egyaránt: tisztelnéd — követnél el; colueris — commiseris és coluisses — commisisses pedig: tisztelted volna — követtél volna el. Ha a főmondatban foglalt kijelentés tény*), vagy a beszélő ténynek, valóságnak akarja feltüntetni, akkor indicativus áll benne, tekintet nélkül a föltétclcs mondat kijelentésére; pl. Peccas, si parentes non colueris. Vétke­zel, ha netalán nem tiszteled szüléidét. Sőt ténynek véte­tik és indicativusban áll a főmondat állítmányában fog­lalt kijelentés akkor is, ha az csak megkezdetett, de a föltétel nem valósulván, ténynyé nem válhatott; pl. Me angoribus non dedidi, quibus eram confectus, nisi resti­tissem. Et si fata deum, si mens non laeva fuisset, im­pulerat ferro Argolicas foedare latebras. (Küh.) (Eram confectus már-már tönkretettek ; impulerat már-már rávett bennünket.) IV. A modus imperativus. A modus imperativus a szükségesség kijelentésére szolgál, a mennyiben a szükségességet úgy értelmezzük, hogy a beszélő a maga szempontjából szükségesnek veszi, akarja, hogy más valaki valósítson valamit. A parancsoló módnak éppen azért, mivel az igében foglalt kijelentés valósítása sohasem a beszélőből magá­ból indul ki, 1. személye nincsen. A parancsoló módnak a latin nyelvben két alakja van, u. m. az egyenes parancsoló és az általánosan pa­rancsoló. Az egyenes parancsoló az, a mely határozott sze­mélyhez vagy személyekhez intéztetik s a mely a cselek­* L. Módosító igék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom