Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

9 hető. Sall. De Conj Cat. C. 51. Licuit vobis cum summa turpitudine in exsilio vitám agere; élhettetek volna. Sall. De Conj. Cat. C. 58. Sic enim iam tecum loquar, non ut odio permotus esse videar, quo debeo; mert én már úgy beszélek veled, hogy úgy lássék, hogy nem haragszom, pedig kellene (haragudnom). Cic. In Cat. or. 1. C. 7. Superiora illa, quamquam ferenda non fnere, tuli. A föntebbieket, jóllehet nem kellett volna tűrnöm, eltűrtem. Cic. In Cat. or. I. c. 7. Ad mortem te. Catilina, duci jussu consulis jam pridem oportebat; . . . meg kelleti volna ölni téged. Cic. In Cat. or. I. c. 1. Si homines rationem bono consilio a diis immortalibus datam in fraudem malitiamque convertunt, non dari illám quam dari humano generi melius fűit; ha az emberek az észszel, a melyet az istenek nekik jó szándékkal adtak, csalfaságra és gonoszságra visszaélnek, jobb lett volna, ha nem adták volna az emberi nemnek, minthogy adták. Cic. Not. D. 3. 31. 78. (Kühnerből.) A módosító igék szerkezetét követi a part. aet. futur. est igével kapcsolatban azért, mert benne az akarás jelentése nyilvánul, a mi nyelvtanilag több tekintetben összeesik a szükségesség fogalmával. Pl. Quem senatus dictatorem dici jtissitrus fucrat; a kiről a senatus azt akarta volna, hogy dictatornak neveztessek ki. (Küh.) Ugyanez áll a malo ige mult idejéről (malueram), pl. Causa quam armis rctinere parta majoribus malueram; az ősök szerzeményeit jobb szerettem volna joggal, mint fegyverrel biztosítani. Tac. A. 15. 2. (Küh.) A hinni, vélni, remélni jelentésű igék is követik a módosító igék szerkezetét, de szintén mult időben és rendszerint tagadó szerkezetben ; pl. Te tam mobili in me meosque esse animo non arbitrabar; hogy te irántam és az enyéim iránt olyan változékony lelkületű légy, azt nem gondoltam volna. Fam. 5. 1, 2. (Küh.) Modus indicativus áll a latinban, a magyarban jelentő mód az egyenes kérdésben, midőn a beszélő azt kérdezi, hogy valami való-e; pl. Epistolam seribis? Levelet irsz ? II. A modus conjunctivus. A modus conjunctivus a lehetőség módja azon értelemben, a minU azt föntebb elmondtuk. A magyarban olyan mód, a mely a modus conjunctivusnak megfelelne, nincs; de részben a felszólító, részben a feltételes (óhajtó) mód több vonatkozásban megfelel neki.