Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1891

4 fejlesztve talán az egész mindenséget képes volna bevilágítani, azokon a kis nyílásokon, melyeket érzékeknek nevezünk, ellenállhatlanul önti sugarait; az a lélek, mely csodálatos természeténél fogva, oly bámulatos visszatükröző képességgel bir, igyekszik megalkotni és folytonosan tökéletesíteni a képet, melyet a külvilágról felvett. De mert tökéletlenek az eszközök, lassú és tökéletlen a munka is. Már esak az az egy körülmény, hogy elménket egy időben esak egy dologra irányozhatjuk, hogy a képzetek, melyeket megszereztünk esak nagy fáradsággal tarthatók meg, és alkalmas « ingerek nélkül vissza nem idézhetők, már ez elegendő arra, hogy a fennszárnyaló lélek visszaszorítva, vajmi lassan közelitheti meg kitűzött czélját. A földrajzi ismeretek megszerzésénél, felújításánál és rendszerezésénél, épen ugy, mint minden más tudománynál, szükség van szemléltető eszközökre és jelekre, melyek az elmét az ő munkájában segítik. Gondoljunk csak vissza, mily nehezen tudunk eligazodni egy városban, melyben először vagyunk, vagy csak néhányszor fordultunk meg, s mily sok idő telik belé, míg képzeletben számot tudunk adni városunk fekvése és térbeli viszonyairól. Ha azonban feljegyezzük magunknak az irányt, s az utczák megfelelő hosszúsága szerint vázlatot készítünk, rövid idő alatt megfelelő képet szerzünk magunknak, sőt annyira vihetjük, hogy ott is, hol soha sem jártunk, megfelelő rajz után biztosan haladhatunk. Erezték, tudták ezt az emberek nagyon régen, azért a megismert területekről minden időben készítettek vázlatokat, hogy így részint maguk, részint mások tájékozódását elősegítsék. Ha tehát azt kérdezzük, mi talajdonképen a térképnek feladata, azt felelhetjük: olyan képet nyújtani a földről, hogy segélyével bárhol tájékozni tudjuk magunkat, sőt hogy azon helyekről is, melyeken magunk meg nem fordulhatunk, lehetőleg világos képet alkothassunk magunknak, legalább is olyat, minő egy élénk szóbeli leírás után a figyelmes hallgató elméjében megalakul.