Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1890

5 Fontos elvi jelentőséggel bir középiskolai törvényünkben az is, hogy megfelelően a művelődés két lényegesen különböző irányának, a humanismusnak és realismusnak, elkülönítve hagyta a gymnasiumot, mint a humanismus képviselőjét, a reáliskolától, melyben a realismus jut kifejezésre. Azonban ez az elv már természeténél fogva sem számíthatott arra az állandóságra, melyre az első; mert az átalános műveltség útjai és tényezői körül örökké forrongó eszmék, változó nézetek és felfogások a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem voltak képesek, de máig sem tudtak arra az összhangzásra jutni, melyre culturánk nemzetiességének követelményei körül eljutottak. A középiskolai oktatás humanistikai és realistikai irányainak elkülönítése, mely az 1883. évi törvényben kifejezésre jutott, jelenleg már — úgy látszik — veszélyben forog; közoktatásunk fejének ismételve hangoztatott nézetei és törekvései határozottan az egységes középiskola felé irányulnak. Bátran ennek bevezetése gyanánt tekinthetjük az 1890. évi XXX. törvényczikket, mely az elkülönített humanistikus oktatás legelső rangú tényezőjét, az ó-klasszikai tanítást megrendítette az által, hogy a görög nyelvnek átalános kötelező voltát megszüntette, a görög nyelvet facultatativ tantárgygyá tette. Ez tehát lényeges módosítása az 1883-iki törvénynek. A görög nyelv számbavehető szereplése középiskoláinkban az ötvenes évekkel kezdődik; azelőtt vagy épen nem, vagy csak mint rendkívüli tantárgy szerepelt. Legelőször, alkotmányos életünk megszűnése után, 1849-ben a császári kormány által kiadott Organisations-Entwurf tette kötelezővé gymnasiumainkban, és pedig már a 111 osztálytól kezdve, jelentékeny heti óraszámmal. Ez az állapot 1860-ig tartott, vagyis az alkotmányos mozgalmak első megindulásáig. 1861-ben a helytartó-tanács a görög nyelvet a gymnasium négy felső osztályára szorította s óraszámát is kevesbítette. Az 1868-ban kibocsátott miniszteri tanterv már épen csak a VII. és VIII. osztályra korlátozta; sőt az akkori miniszter b. Eötvös fózsef, de még utódai is, egyre-másra adták meg a fölmentéseket e tárgy tanulása alól a rendelkezésük alatt álló intézeteknél, va-