Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

12 jára, kit szintén, mint ezen szerencsétlent, az öregség küszöbén a távol Phthiában gondok és az öregség terhei nyomnak, meghajol kegyetlen szivében, keresztül töri magát lelkén a jobb rész: tizenegynapi fegyverszünetet enged a trójaiaknak és átadja Hektor holttestét a lesiijtott atyának. Priamos, mielőtt a rózsaujjú hajnal elterülne a föld felett, örvendezve viszi Hektor tetemeit a városba. A temetés bevett szokás szerint reggel kezdődik. A holttetemet kiteszik a ravatalra s melléje arra rendelt énekeseket ültetnek (doiőoí), kik gyászdalokat (frpyjvcov écáp/o'jc) kezdenek. De nem énekelnek együtt, hanem, miután az egyik elhagyta, elkezdi amaz, és így tovább. Ezt az eljárást akarja jelenteni a ftpYjvtov s^áp/ooc. Bizonyára több gyászdaluk lehetett, melyeket Hektor temetésén oly meghatóan énekeltek, (oí JJÍV ŐYJ IL-PYJVSOV, hogy az asszonyokat zokogás fogta el. Ez a hely is vagy elrontott vagy gyanús, azért nehezen értelmezhető.

1 Azt gondolom, biztos nyomokon járok, ha azt mondom, hogy a siratásnak első formája a yóoc volt, a mely itt háromszor fordul elő. Andromache, Hekabe és Helene kezdik a goost (r

;pys yóot.0) és ismét (écíjfi'/e yóoto)

2 a gyászdal éneklése alatt, mint nálunk is helyenkint szokás, mikor búcsúztatóval lágyítják sírásra a rokonok szivét. Es minél tovább értelmezem az éxt, ős arsvór/ovro

3 kifejezést, vagy mint Gázánál van: éxsarávayov.* arra enged következtetnem, hogy a gyászdal alatt, megindíttatva azok szívreható tartalma által, keseregtek az asszonyok reáborulva a holtra és átölelve annak fejét. Ebből következik, hogy az énekesek gyászdala csak ok, vagyis kezdet volt a rokonok siratásának (yó&c) előidézésére, kik a holttest mellé rendelt énekesek dalait kesergésökkel kísérték. A mit Vergilius az Aeneisben mond:

5 Et circum Tliades erinem «de more» solutae, erre a helyre alig alkalmazható, vagy legalább a szétbontott hajjal való kesergés ezen a helyen nincs említve, azért rá nem is építhetünk. A beszéddel kisért siratások, minőt itt a nőrokonok véghezvisznek, lyrai tartalmokkal meghatják az olvasók lelkét és méltók arra, hogy befejezzék Homeros nagy eposát, előhírnökei legyenek Trója szomorú pusztulásának, de egyszersmind örök oszlopai a rokoni szeretetnek. 1 La Koche, II. II. 395.1. A. c. — 2 II. 24. 723; 747; 761. — 8 U. 722. — 4 4. köt. 243. 1. — 5 3. 65. és 11. 35.