Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— m — mely részlet eléggé, mutatja, hogy a végtisztességre nagy gondot fordítottak a romaiak. A hulla a szokásos hét napig feküvén a ravatalon a praeco ilyen forma meghívással adta tudtára a közönségnek a temetés idejét: Oilus Qui leto datus est; exsequias (L. Titio L. filio) quibus est commodum, irc iam tempus est; ollus ex aedibus effertur. E végtisztesség, melyen roppant számban szoktak megjelenni a romaiak, minősége az elhunytnak társadalmi állásától s vagyoni állopotától függött. Ha az előkelő világ gyermekét kisérték az örök nyugalom helyére, akkor a drága szőnyegekkel s takarókkal befödött koporsót a rokonok, vagy meghitt barátok vitték. Ha pedig oly egyént temettek, ki az államnak nagy szolgálatokat tett, mintegy á veszteség jelzéseül a legmagasabb állású tisztviselők vitték vállukon. Igy pl. Augustus császárt a senatorok, Julius Caesart a magistratus legelőkelőbbjei, Severus császár meghidegült tetemét a consulok vitték. A szegényebb sorsuakat sandapilán, mely a mi sz. Mihály lovunknak felel meg, négy vespillo — halottszállító — vitte. Az utolsó Isten hozzád után az ünnepélyes gyászmenet rendezve a designator által, kinek ilyenkor, mint IToratiusból tudjuk, lictorok is álltak rendelkezésére, megindult. Elülment a tibicen (fuvolás) 'az elhunyt dicsőségét hirdető gyászdalt fújva. Horatius a Sat. I. könyvének VI. satirájában e szavaival: magna sonabit cornua quod vincatque tubas, valamint Propertius e helyével: sic moestae cecinere tubae" azt bizonyítják, hogy temetések alkalmával a harsonák és kürtök is használatban voltak mintegy annak igazolására, hogy az illető sem méreg, sem fegyver által nem mult ki. A felfogadott praeficae-k (síró asszonyok) kik az elhunyt érdemeit emlegették gyakran jelesebb költőknek idevágó mondatait közbekeverve szintén a tetem előtt mentek. Vájjon nem a praficaeknek maradványai- e azon némely vidékeken felfogadott imádkozok, kik a holtat folytonos imádság közt kisérik az örök nyugalom helyére ? Az ünnepélyes temetés alkalmával a tetem előtt vitték az illetőnek tiszti jelvényeit vagy megfordítva, mint vitték a trójaiak Pallas fegyvereit, mint ez Vergilius Aeneisének e helyéből : Friss bort öntenek a pernyés csontokra; kihúzzák Megmaradott tetemit s Chorineus edénybe rekeszti. Es ugyan 6 három rendben bejárja körősleg Társait és olajágakkal vizet hint ki reájok; S igy megtisztítván, a végső szózatot adja. Aeneas pedig a sírhalmot nagyra tetézi; Felrakatik czímiil az evedző s trombita, némely Nagy testű hegy alatt, mely most Mizénus az holtról Vévén e nevet, a mely is soha nem fog elhalni.» 21*