Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

nyelvnek, testvére az olasz, spanyol és oláli nyelveknek. Már most, ha elfogadjuk e közmondás értelmét : „nézd meg az anyját, úgy vedd el a lányát", el kell fogadmink azon igazságot is, hogy az említettük leánynyelvek megegyező tulajdonságokkal bírnak az édes anyával, a latin nyelvvel. Sem időnk, sem terünk, hogy ez állításunkat példákkal bizonyítgassuk ; nem mulaszthatjuk el azonban még sem. hogy legalább némi ízelítővel ne szolgáljunk. Az összehasonlító nyelvészet mai álláspontjából következtetve a- nyelvrokonságra napnál világosabb, hogy a latin és franczia — ez a legnépszerűbb levén mi is ezzel foglalkozunk — a legközelebbi rokonságban állanak egymással ; sajátságaik a legtöbb pontban találkoznak. Lássunk csak néhány ily megegyező tulajdont; a latin nyelvnek van genusa (nem), van a francziának is; kevesebbel beéri ugyan, mint amaz, de mégis csak "van ennek is. A latin nyelvben a tulajdonság név megegyezik a maga főnevével nemben, számban és esetben; a franczia is megegyezteti a tulajdonság nevet főnevével. A latin nyelvben a főnév, mellék- vagy tulajdonságnév nem adja ki az egész állitmányt, szüksége van a kapocsigére, a copulára. Ugyanezt találjuk a franczia nyelvben is. A latin nyelvben vannak bizonyos előragok, melyekkel a szó összeköttetvén előbbi jelentményével épen ellenkező értelmet nyer; pl. facilis — könnyű; difficilis nehéz, mely dis és facilisből van összetéve ; doctus-a um —- tudós, tanult ; indoctus-a-um tudatlan, tanulatlan. liy fosztó praefixumokra akadunk a fra'ncziában is ; vegyük fel a fennebbi latin szavakat; ezek a francziában igy hangzanak facile könnyű; difficile nehéz, melyeknél még a tőben is ugyanazon processusokat látjuk, melyeket a latinban észleltünk. Mortel - halandó ; immortel _ halhatatlan. A latinban is mortalis — halandó ; immortalis ==. halhatatlan. Mint látjuk, mindkét nyelvben ugyanazon változáson megy át az in praeíixitni. A névmásokat és számneveket vizsgálva rögtön ráismerünk a rokonságra. A példák majd világosabban szólanak : a fr. nous lat. nos mi; vous = vos = ti; inon rneus = enyém ; son = suus övé ; un — unus egy ; quatre qnattuor = négy ; vingt vitrinn — húsz ; cent centum száz ; premier primus - - első ; second — secundus — második Ily képet mutat a fokragozás is, mely különben önállóbban fejlődött ki a francziában pl. meilleur = melior jobb ; pire = peior rosszabb. ' A szenvedő igehajiítás összetett idői egészen a latin minta szerint képezvék annyira, hogy még a nemrehajlás is érezhető igy : j'ai été aimé = amatus sum — szerettettem én férfi; j'ai été aimee = arnata sum szerettettem én nő sat,