Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

25 — akaratodnak s erkölcsileg fegyelmezted magadat. Ily állapotban könnyen ellenállhatsz a csábítás, a kísértés minden fajának; tornyo­sulhatnak ekkor fejed felett a legvészesebb fellegek, rendületlenül maradsz kitűzött helyeden, mig a kötelesség parancsszava máshová nem szólít. Ha azonban gyengeség, ingatagság, határozatlanság jel­lemvonásod: csak egy szó kell s letértél az igazság útjáról, köteles­ségedet gyáván elhanyagolod s a tétlenség lelketölő karjaiba dőlsz. Erős kötelességérzet erős akaratot kíván. E végből a nevelés kiváló gondot fordítson az akaraterő képzésére; akaratunk csak egy hatalmat ismerjen — a lelkiismeret hatalmát s csak egy urat szol­gáljon — kötelességét. Különben a kötelességérzetet soha meg nem honosítjuk lelkünkben. Cselekvésünk kényszercselekvés lész, melynek nincs semmi erkölcsi értéke. Csak azon cselekedetek számíttatnak be erkölcsileg, melyeket szabad akaratból viszünk végbe. Ki azért tesz jót, mert fél a büntetéstől, ne számítson érdemre. Ki csak azért teljesíti kötelességét, mert máskép nem tehet, nem érdemel becsültetést. Jellemes ember kötelességét minden mellékérdektől eltekintve teljesíti. Nem vár jutalmat, nem hajhász kitüntetést. Nem vágyik dicsőségre, nem szomjazik hírnévre. Kezét nem mocskolja be önér­dek, lelkét nem űzi önzés. Nagyravágyás, gőg, büszkeség távol álla­nak tőle. Csak a jó ügyet szolgálja s ha diadalra juttatja, diját saját lelkiismeretében találja fel. Mennyire érezte Nelson a köteles­ségteljesítésének súlyát, mutatják a trafalgári diadal után mondott szavai: „Nem dicsőség, nem is győzelem vagy becsület vagy haza, de egyszerűen csak kötelesség." Kötelességérzet járjon át minden szívet, különben a társadalom megrendül s szomorú vég­nek indul. A jellemnek legdrágább kincsét az igazság képezi. Igazságra az ember ösztönszerűleg törekszik. Az igazság szava kellemesen csengő hang, önkénytelenül gyönyörkediink benne. Minden igazság talanság eltaszít, undorral tölt el; minden igazság magához vonja a szivet, meghódítja, fogva tartja. Igazság az összekötő kapocs egye­sek, családok s a társadalom közt. Justitia regnorum fundamentum Igazság nélkül a társadalom felbomol, elvész; életre kel árút önzés, gyökeret ver a szennyes önérdek. Kinek lelkében halvá nyodni kezd az igazság fénye, azonnal elveszti lábai alól a talajt, melyen egyedül áll biztosan ; a hazugság lejtőjére lép, honnan csak lefelé haladhat — elaljasúl. A hazugság alapja a legtöbb esetben erkölcsi gyávaság. Rosszat követsz el, vétkezel, kérdőre vonnak, nem mered bevallani tettedet; pedig ha volt erőd elkövetni a rosszat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom