Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 11 zord, minden szabad akaratot elölő módszer. Amaz zsarnokokat, kényurakat nevel a társadalomnak; ez rabszolgákat, páriákat teremt. In medio tutissimus ibis. A közép út a legczélravezetőbb, bár legfáradságosabb. „Állítsuk biztos elvképen — mondja Plátó — hogy elpuhult nevelés a gyermekeket minden bizonnyal haragosakká, mérgesekké teszi s mindig készekké felindulni a legcsekélyebb okon; hogy ellenben a szigorú és erőszakos nevelés, mely kemény rabságban tartja őket, csak alacsony, szolgai, embergyűlölő érzelmeket olt beléjük s igen nehézkes modoruakká teszi őket." . A sikeres házi nevelésnek feltételei vannak; e nevelés szerencsés eredményű csak ott lesz, hol a gyengéd szeretet s a kölcsönös bizalom rózsaláncza fűzi egybe a hitestársakat; hol férj és nő egy szív, egy lélek; hol tehát zavartalan egyetértés, állandó béke honol. Könnyű elképzelni, mivé törpül emez eredmény oly családi körben, hol a szülők egymást reggeltől estig csak sértő szavakkal, durva kifakadásokkal illetik, hol tehát örökös czivódások uralkodnak. A gyermekben élénk a figyelem. Amit lát, nem könnyen feledi, amit hall, jól megjegyzi. Sok szülő egész fesztelenül beszél és cselekszik serdülő gyermeke előtt. Azt mondja, azt hiszi: a gyermek ugy sem érti. Végzetes csalódás, mely erősen megboszulja magát Mélyen bevésődnek a gyermeki lélekbe az élet első tapasztalatai, benyomásai, miket alig vagy épen nem fog elfeledtetni, kitörölni a jövő, az idő. Nagyon óhajtandó, — a nevelés sikerének biztosítására nélkülözhetetlen kellék, — hogy a szülőkét vaskövetkezetesség jellemezze. Résen legyenek a szülők, vigyázzanak a nevelők, hogy tetteik szavaikkal ellenmondásba ne jöjjenek soha, legyen meg azok közt minden időben, minden helyen a legteljesebb harmónia. Ellenkező esetben kapkodó, változó, ingatag jellemeket nevelnek. A gyermekben nagyobb mértékben meg van, mint gondolnók, az utánzási képesség. E téren egész kis művész. Utánoz jót, utánoz rosszat. ítélete még gyönge lábon áll. Egybevetni, következtetni, életszabályokat alkotni nem képes. A külsőt a belsőtől, az esetékest a lényegestől megkülönböztetni s a látszat és való közt párhuzamot vonni hiányzik még szellemi ereje. Neki a hamis és igazi gyöngy teljesen mindegy; színaranyat talmiért felcserél. Boldog lesz, ha mindig csak jót lát s ezerszer boldogtalan, hacsak rossz példát lehet utánoznia. Jó példa mellett az igazság, a becsület, az erény útjain fog haladni mindenha. Rossz példa labyrintba vezeti őt, honnan nincs menekülés, szabadulás s a szomorú eredmény szétzüllöít erkölcsi élet lesz.