Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

V MBERISMERET: a nevelés és fegyelmezés alapja. Az embernek, mint okos lénynek, minden gyakorlati tevékenysége az elméletben birja igazi biztos alapját; munkáját tehát csak úgy koronázza kívánt siker, ha elméletileg tisztában van a munka tárgyával és czéljával, vagyis ha ismeri a feldolgozandó anyag mivoltát, mibenlétét, alakíthatóságának föltéteit s az ezekben rejlő czélt, melyet munkájával megvalósítani óhajt; mert ezektől függ a ezélra vezetó' eszközök helyes megválasztása s a munka egész folyamának módozata. A nevelés szintén gyakorlati tevékenység, még pedig mind tárgyánál mind czéljánál fogva a legfontosabb ; mert helyes vagy helytelen végrehajtásához legszorosabban van kötve az emberiség jó vagy rosz sorsa. Semmi sem igényli tehát annyira a munka tárgyának és czéljának tiszta ismeretét s komoly megfontolását, az azokhoz való alkalmazkodást, a minden oldalú körültekintést és ovatosságot, mint épen a nevelés. Ez okból mind azok, kik a nevelési munka végrehajtására hivatásszei'űleg kötelezvék , csak akkor érdemlik meg a neveló' magasztos nevét: ha tisztában vannak tárgyukkal és önmagukkal; ha ismerik a nevelés tárgyát, ennek tulajdonságait s erőit, az erők külső nyilatkozásainak módját, azok egymáshoz való viszonyát, fejlődésük folyamatát egy közös czél felé ; végre e czélt magát, mint olyant, mely a tárgy lényegéhez tartozik s annak belső alkotásában határozódik. Ha mind ez tisztán áll előttök, akkor vessenek számot magukkal, váljon meg van-e bennök az a képesség, hogy ily tárgyat méltólag kezelhessenek, s a czélok legmagasztosabbját — amennyire emberileg lehető — megközelítsék. Mi tehát a nevelés tárgya ? minő alkotással bir e tárgy ? melyik a lényegében gyökerező czél ? Ezekre a kérdésekre kell megfelelnünk, hogy meghatározhassuk a gyakorlati nevelésnek átalában s különösen a fegyelem kezelésének , mint a gyakorlati nevelés egyik mozzanatának, elméleti követelményét. 1*