Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 26 — lépten-nyomon a fejlődő emberi természetnek szorgos és beható figyelemmel való kisérését s tanulmányozását teszi szükségessé. Végre szem előtt tartván azt, hogy az átalános emberi természet minden egyesben egyénítve jő valósulásra, valamint átalában a nevelésnél, úgy különösen a fegyelmezésnél sem szabad a növendékek külön-külön egyéniségét a számításból kifeledni; sőt az egyéni sajátságok kiismerése és a fegyelemnek ezekhez mért eljárási módozata igen is nagy fontosságú ; úgy hogy ha erre kellő gondot nem fordít a nevelő, a legkeményebb fegyelmezésnek is fegyelmetlenség lesz eredménye; mert ily eljárás az egyéni természeten elkövetett erőszak volna, az erőszak pedig soha sem vál1 ultik állandó törvénynyé. Egészen más fegyelmezésre van szüksége azon növéndéknek, kiben a gondolkodási erő, másra annak, kiben az érzelmek, és ismét másra annak, kiben az ösztönök túl uralkodók. Mindenek előtt az egyes növendékek természeti alkata (natúréi) és vérmérséke kiván itt gondos megfigyelést; mert míg pl. a phlegmaticusnak tehetségei folytonos élénkítést, ösztönzést és sarkalást, addig az erősen vérmeséi inkább visszatartást és csillapítást igényelnek. Hasonló gond fordítandó a nem mindenkiben egyenlő hatályossággal jelenkező szellemi tehetségek kiismerésére. Ha pl. valamely növendékben, már szerencsés alkotásánál és kedvező körülményeinél fogva, a magasabb gondolkodási tehetség, a nemesebb érzelmek iránti fogékonyság, szorgalom, rendszeretet, kötelességérzet, az igazság iránti vonzalom, becsületérzés az uralkodók ; az ilyen irányában inkább tagadólagosan, csak óvólag viselje magát a nevelő. Aki fölött ellenben az alacsonyabb^ ösztönök hatalmaskodnak, annak ellenében a fegyelem tettlegesen és egész erélylyel lépjen föl, hogy azon ösztönöket a mindinkább megerősödő szellemiség hatalma alá kényszerítse. Egyik növendéknél egy, másiknál más tehetség bír túlnyomósággal a többiek fölött. A fegyelem föladata ezen egyoldalúságot és öszhangtalanságot — alkalmas intézkedés által — megszüntetni. Ezt követeli az emberi tehetségek közötti mentííl teljesebb öszhangzás szükségessége. Amely nevelő tehát ismeri növendékeinek egyéni sajátságait, az belátja, hogy ugyanazon cselekedet nem bir mindegyiknél egyenlő érdemmel, következőleg nem is illeti meg ugyanazon jutalom vagy büntetés. így ha a gyöngébb tehetségű növendék ugyanolyan előmenetelt tesz, mint a jobb elméjű, nagyobb dicséretre méltó, mert nagy szorgalmat tanúsít; már pedig a jó elmebeli tehetség senkinek sem saját érdeme, de a szorgalom igen. Ez okból hibás fegyelmi szabályok azok, melyek bizonyos cselekedetek- vagy mulasztásokhoz előlegesen meghatározott jutalmakat vagy büntetéseket kötnek; mert — mint Niemeyer megjegyzi — „száz