Nagykálló és Vidéke, 1920 (22. évfolyam, 14-25. szám)

1920-05-09 / 19. szám

XXII. évfolyam. Nagykálló, 1920. május 9. 19. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkeszfőség és kiadóhivatal: S*rkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálló. Előfizetési díj, hirde­tés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. Nyilt-tér sora 2 80 fii!. NAGYKÁLLÓ ÉS VIDÉKE Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre 50 korona, félévre 25 korona, negyedévre 12*50 kor. — Egyes szám ára 1 Kor. — Eljegyzési vagy esküvői köz­leménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések köz- § § lésének sora 80 fillér. § $ Laptulajdonos és szerkesztő : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentyyörgyi Jézaef. fi UkásiüségrSt. Az egész világháború alatt a küzdő felek között * legemberiesebben * az itt rekedt ellenséges állambeli polgárokkal a ieglibera- liaabkan a magyar nemzet viselkedett. E nomzetae* valósággal vérévé vált magas er- koK'í politikai elve, hogy ez egyes nemzetek büneisii azoknak esetleg ártatlan polgárait nem szabná személyekben felelősekké tenni. Mont neonban, amikor napról-napra utasítják ki jogos etthoaukból a Jugoszláviának, Caehszlovákiáaak, Rnmáaia Márenak gúnyolt részeiből Magyarországnak a tisztviselőket, mert néni akarnak ezen az ősi magyar föl­dia 'degen állampolgári esküt hazudni, ak-» kor már csak jogos retorzióként is köteles­sége lenne a magfar kormánynak, hegy az itt — akár már hosszabb idő óta — laké oly egyéneket is kiutasittasson és kitoloncol- tessoa, kik idegenek, főképen pedig a meg­szálló áhamok eredeti területének pol­gárai. Kötelessége ez a kormányzatnak már csak azért is, hogy »szítsak a kitűzött pol­gártársainknak, akik a magyar állammal B*ea»ben ily áldozata#»» hűségesek, bizo­nyon erkölcs; elégtételt adjon ; de köteles­sége azért is. hogy a hajléktalanná tett ma-i gyár állampolgároknak lakéhelyet adjanak/ De, amikor ezen kipróbált hüségü ma­gyar állampolgárokból álló vaggonlakók hosz- sxu-hosszu sorát látjuk az egyes állomáso­kon összetör lódra élni, ami magyar összc- tartozandoságunk érzete kell hogy bántsa a lelkiismeretűnket is. Igaz. hegy az orszá­gunkban futkosó ententemissiok előtt ezen vaggonok nyomorúságos élete hirdeti a leg-, kéamlfoghatóbban, hogy nem nem soha ! azonban az ilyen természetű propaganda •nonvedő alanyának lenni még sem ki- ráaatos. Külösösen át kell ezek nyomorát érez­nénk nekünk, kik még az ellenséges állam­beli polgárokkal is, minden nép között, min­denkor becsületünkre valló vendégszeretettel bántunk, as éppen err# gondolva nagyon visszásán hat, amikor látjuk, hogy azok az ide-oda lökdösött, szűkös, piszkos, szélnek, forréságnak kitett vaggonok valóságos csi­gaházként nőttek a mi kiutasított testvére­ink fölé, amelyből szabadulni nem bírnak. Cseppet sem vall becsületes magyar együtt­érzésre, hogy az igy elhelyezett tisztviselő­inket nyomorult helyzetükben akár hová ve­ti is a sorsuk, mindenütt lakáshiánnyal, la­kásínséggel fogadják, s hetekiS, hónapokig nincs helyük, hol otthon éreznék, kipihen­hetnék magukat. Itt ha már más nem, a magyar vendégszeretetnek kellene segíteni, különösen akkor, amikor az oláh megszállás alatt láttuk, hogy egyik másik városban mennyi oláh tiszt talált otthont családjával együtt a magyar családoknál. Az akkori külső kényszerűséget, most a belső, a leiki- ismeretbeli, az emberbarát:, a haznfiui érzés kényszerűségének kellene pótolni. Meg azu­tán eszükbe jut ilyenkor a kommunista vi­lág is, amikor a Klein-bádogos emlegetésé­nek a hatása alatt mennyi nélkülözhető la­kásrész nyílt meg. Akkor szime fogdpsták a lakókat, kértek, rimánkodíak egy-egy tiszt­viselőnek, hogy adnak akár ingyen lakást is, csak ő hozzájuk menjenek lakni. Hát már bocsánatot kérek, itt a fejem vetjék be érte, de hát nem bírtam a bátor­ságommal amikor ilyon lakásayemoruságot, ilyen nem kívánatos csigahéjakat láttam, amikor hajléktalan hasznos, hűséges, kiuta­sított itt is, ott is hiába kopogtat© polgártár­sakat láttam. Es hát bizony nem állunk jót magunkért, hogy ki nem kottysntjuk-e. hogy valamikor kik is féltek annyira Klein bádo- gastol. Mert hiába a lelkiismeretűnk szerint nincs olyan népes nagy család, amelyik a mai nyomorúságos helyzetben négy szobá­ban el ne férne. Igas-e, vagy sem ? Átadták a békefeltételeket. A magyar békedelegáció Párisban tar­tózkodó tagjait ak e hó 6-án adták át a bé­kefeltételeket, melyek elfogadására 10 napi határidőt szabtak. A szerződést átadó jegy­zék rideg és lesújtó. Valóságos rabsaolgáivá tenne bennünket gyalázatos szomszédjaink­nak. A sok teljesíthetetlen feltétel mellett az entente követeli tőlünk azt, hogy területünk megcsonkításához a békeszerződés aláírásá­val mi is hozzájáruljunk. Az ilyen békét a magyar nemzet becsülete ellen való hihetet­len merényletnek s a magyar nemzet, mint az európai civilizáció évezredes védelmező­jével szentiben való rettenetes hálátlanságnak kell tekintenünk. Épen azért, ha az átnyúj­tott feltételek garanzíát nem nyújtanak az egész békeszerződés revíziójára, magyar embernek azt a békeszerződést aláírnia nem szabad, mert hazánk megbecstelenitéséhez mi soha semmi körülmények között nem járulhatunk hozzá. Végezze el azt — ha tudja — az erőszak, de mi kezünket be­szennyezni. halálos ítéletünket aláírni nem fogjuk Nem, nem soha ! főigazgatói látogatás. Ady Lajos debreeeni tankerületi királyi főigazgató az elmúlt hét folyamén első íz­ben látogatta meg a helybeli főgimnáziumot. Ezen látogatás kinőtt a közönséges hivata- ioskodás kereteiből, mert az uj főigazgató személyében városunk életére és jövőjére oly nagy fontosságú intézményünk, évek óta a lenni vagy nem lenni bizonytalanságában vajúdó főgimnáziumunk jóakaró barátot és támogatót nyert. A főigazgató tiszteletére f. hó 6-án a tanárikar és a város társadalmának vezető emberei bankettet adtak a Turáni kör he­lyiségében. Ez alkalommal Marná Gyula plébános meleg szavakkal üdvözölte a város nevében a főigazgatót és egyben kifejtve azokat az életbevágó érdekeket, melyek ben­nünket főgimnáziumunkhoz fűznek, ezen in­tézményünk megtartása és fejlesztése körüli munkánkhoz kérte az ő hathatós támogatá­sát és jóindulatát. A főigazgató válaszában városunkra vonatkozólag a legmegnyugta- tóbban nyilatkozott Nem csak helyi érdek nek tekinti gimnáziumunk itt maradását, ha­nem ezt a kérdést is egyetemes nemzeti szempontból bírálja el. Amíg közelebbről nem látta ez ügyet, maga is az iskola elvi­tele mellett volt inkább. Most azonban, hogy városunkba jött, Nagykálló sorsában a szin- magyarság elhanyagoltságát látja. Mig nem­zetiségi vidékeken óriási befektetéseket tett az állam és iskoláiban ellenségeket nevelt magánák, mint Mauiut, Vajda.Vojvodát, Lu- kacsiut és másokat, addig a szinmagyer r-ép gyermekeinek kiművelésénél garaeoske- dett, felsőbb iskolákra nem áldezott. Pedig a magyarságnak árvaságában épeu a körülve­vő nemietekét meghaladó kultúrája a leg­erősebb fegyvere. A nemzetünk ellen ké­szülő, a világtörténelemben páratlanul álló igazságtalansággal szemben, Mily ezeréves hazánk testét rabló seemssédainknak akarja szét marcangolni — egyik legerősebb érvünk, hogy a műveltségben magasabb (okon állé magyar aépat nem lebet egy nálánál tokkal kulturálatlanabb nép hatalma alá kajtasi. A jőve nemzeti politikánk egyik legfőbb törek­vésének kell tehát lennie, hogy a keresztény magyar népet a nemzati művelődés terén még előbbre vigye. Ezen elvi meggyőződé­séhez hozzájárult még annak a becsülésre érdemes munkának látása, melyet főgimná­ziumunkban tapasztalt. A maga részéről te­hát megnyugtatja Nagykálló város közönsé­gét, hogy hivatali hatáskörében oda feg tö­rekedni, hogy egyrészt már fent kifejtett el­vi meggyőződését érvényesítse, másrészt pe­dig hazánk szomorú helyzetére gendolva — ha a békefeltételek igazságtalanságai miatt egy időre Magyarország határvárosává len­ne Nagykálló, amint a török időkben végvára, most szellemi, kulturális védővárává legyen a magyarságnak. Ezen nyilatkozata után Nagykálló vá­ros egyik legnagyobb jóakarójaként tisztel­heti Ady Lajos főigazgatót. Mi a pénzünkkel ? A papírpénz sorsáról a legkülönfélébb' sokszor rosszakaratú ijesztgetések kerültek forgalomba. Erre való tekintettel báró Korá­nyi Frigyes pénzügyminiszter a következő megnyugtató kijelentést tette : A kormányt már a békeszerződés egy interimisBtikus rendezésre kötelezi az Oszt­rák-Magyar Bank fölszámolása következté­ben. Neveietesen kimondja, hogy az oszt­rák békeszerződés életbeléptét követő 12 hónapi határidőn belől azok ax államok, malyek a monarchia széteséséből keletkez­tek, ideértve Ausztriát és mostani Magyaror­szágot is, kötelesek a fenti határotmány szerint lebélyegzett pénzjegyeiket az önma­guk által meghatározandó föltételek mellett saját pénzükkel, vagy egy uj pénzzel he­lyettesíteni. Ez fog megtörténni nálunk is a közeljövőben. Az uj pénz állasijegy lesz, ezzel fogjuk kicserélni a régi bankjegyeket amelyeket teljes értékükben, hasonló össze­gű és értékű államjegyre cserélünk be. Uj pénzlábról a pénz értékének csökkentéséről tehat nincs szó. ez csak a tőzsdei üzérek manipulációja. — A pénzügyminisztsr végll megcáfolta azt a hirt, mintha az uj pén«t oturuN-pénznek neveznék el s a péozegység a korona helyett a turul lenne. Az államje- gyek is koronája fognak szólni. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom