Nagykálló és Vidéke, 1920 (22. évfolyam, 14-25. szám)
1920-06-27 / 25. szám
Vasárnap, 1920. Válaszom a magát „Több Dr. Nemeß Nagy Zoltán pártiénak nevező úrnak. Aki, — mint szegény fejem is, egy helyi érdekű lapnak a szerkesztésére vállalkozik, számol azzal, hogy néha fricskát is kap. Ez tehát nem fáj nekem sem ; de már azt a legszerényebb szerkesztő is megszokta kívánni, hogy aki fricskázni mer, az nevezze meg, hogy ha esetleg a kíváncsiság hajtja, hol keresheti támadója orrát a válaszoló .is. Aki ezt nem meri megtenni, nem érdemli, hogy a szerkesztő oda tartsa az orrát a fricskája elé. Bár nem az én, — mint fő- és tényleges szerkesztő — hozzájárulásommal jelent meg a fenti cikk, annyi mégis módomban van, hogy ugyanazon a hasábon meg is adom rá a válaszomat. A magyar ember szokása ßzerint egyformán szoktam érezni is, meg beszólni is ; most azonban a cikkíró szerencséjére erőt- veszek magamon és ami a szivemen van, nem bízom a toliamra mind. Megvan u. i. az a szerencsétlen képességem, hogy az egysser meglátott madarat a tolláról, az inkognito Írókat egyszer elárult írásukról felismerem. Ily körülmények között, ha szivem szerint írnék, sokat találnék neki nyilvánosság előtt mondani. Tudatosan valótlant mend a cikkíró akkor, amikor azt állítja, hogy „Sz. J. ur a legutóbb még Dr. Nemes Nagy Zoltán legnagyobb kortesének vallotta magát.“ Tudatosan mond valótlant, mert nagyon jól tudta cikkíró, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a párt központjában, hogy nevezett jelölt ur helyett mást, a kerület és Nagykál- ló érdekeit nyomatékosabban képviselő személyiséget jelöljenek. Tudta cikkíró azt is, hogy a jelölés határnapját megelőzőleg két nappal is Nyíregyházán Kutkafalvy államtitkár és Dr. Somogyi István képviselő közbejöttével mindent megtettem, hogy Nemes Nagy Zoltánt visszalépésre bírjam — a keresztény nemzeti egyesülés pártja érdekében. Ugyancsak a párt érdekét szolgáltam akkor is, amikor Űrnap délutánján a kér. nemzeti egyesülés híveinek az r. k. iskolában tartott értekezletén'a megnyilvánuló hangulat hatása alatt, a jelöltséghez ragaszkodó N. Nagy Zoltántól Kuttkafalvy államtitkár a párt nevében meg akarta vonni a_„hivatalos“ jelöltséget és Dr. Vaszkó Endrét akarta jelölni — erről én őt és az értekezletet lebeszéltem, mert a párt erkölcsi reputációját láttam kockáztatni azzal, hogy utolsó percben jönnek rá, hogy hibát követtek ei a jelölt személyét illetőleg. Kifejtettem, — hallhatta, hiszen tudom, hogy ott volt cikkiro is — h°gy bár alkalmas jelölttel feltétlen biztos győzelemmel került volna ki pártunk a választásból, mégis inkább veszélyeztetve láttam a győzelmet, ha a vezetőség N. Nagy Zoltán mellett, még egy másik jelöltet is állit és egy jelszóval egymás ellen két jelölt is fog dolgozni az utolsó percben. Egy ilyen khaotikus választási harctól győzelmet remélni nem lehet. Tehát ekkor sem N. Nagy Zoltán személyét, hanem a párt érdekeit néztem és szolgáltam. De mindezt igen jól tudhatta cikkíró is ! Kérdi : de tulajdonképen honnan veszi Sz. J. ur kijelentését, hogy Dr. N. Nagy Zoltán nekünk csak »hivatalos« és nem szivünk szerinti jelöltünk volt ?“ Vehetném, kedves uram ezt a meggyőződésemet az ön cikkéből is, és pedig e fent idézett kérdéstől számított, a kézirat szerinti ötödik sorban irt szemrehányásából is, ahol azt kérdi : »Ki mozdította meg csak a kis ujját is a keresztény egyesülés jelöltjének érdekében ?« — No hát talán, ha annyiok szivük szerinti jelöltje volt mégis csak akadt volna valaki, aki a kis ujját megmozdítja az érdekében ? De én nem csak helyben tapasztaltam, hanem a cikkében rovásomra irt autózások idején is —amit mellesleg mondva a társaság más tagjának a kedvéért is tehettem — a kerület több községében hallottam, hogy : »hiszen mind a keresztény pártra szavaznánk, ha más volna a jelölt«. Ily kijelentések között láttam »hivatalos«, de ^.em láttam szivünk szerinti jelöltet. Egy másik fricska : »Súlyos hibába esett Sz. J. yr még akkor, amikor az itt járt miniszterek propaganda beszédeit per 1 »demagógia« minősítette. Nem, kedves Uram, itt sem az Írásban, hanem az olvasásban van a hiba. Megmagyarázom Önnek, mit Írtam a kifogásolt helyen. Bukásunk feletti szomorúságomban vigasztalást kerestem a választás körülményeiben. Ilyen vigasztalót láttam abban a jelenségben, hogy ami, nép- bolonditók beszédére oly könnyen felülő népünkre, még az oly országosan jóhirü, nagynevű és állású hatalmas szónokok • beszéde is hatástalanul maradt. Ebből u. i. azt a konzekvenciát vontam le, hogy »talán« vége lesz már akkor a demagógia népen való uralmának is. Annak a mondatnak tehát ez a gyöngébbek számára bővebben, kifejtett értelme. Egy másik fricska ismét a negyedik bekezdésben van az orromnak irányítva. Erre megint azt mondom : az én véleményem Jármy Józsefről nem változott meg, mert hiszen, véleményem ő róla nem volt és .még ma,,.sincs. Akkor sem ismertem, ma sem ismerem. Hallottam felőle rosszat is, hallottam jót is. A jót nem Bzokás, de a rosszat kötelesség igazolni is ;ha máskép nem megy tessék a nyilvánosság előtt leleplezni és az illetékes helyen állításaiért helyt állam. (Lásd: Móricz Zoltán és Lakatos E. esetét.) A cikkemben vele nem mint magán személlyel, hanem mint nagy szótöbbséggel megválasztott képviselővel foglalkoztam, akinek vállalkozása iránt, nem mint magán ember, ha- .nem mint társadalom közhangulatát kifejező lap szerkesztője, ennek a társadalomnak a közbizalmát egyben egyik sarkalatos kívánságát, hogy t. i. lépjen be a kér. neme. egyesülés pártjába, regisztráltam. Annál pedig sokkal kissebb fiúnak érzem magam, semhogy Mezőssynek „szemrehányást* tettem volna, Nyilvánosán egyáltalán nem, — pedig nyilvánosan csak igy vonhatna érte felelőségre — legfeljebb magán beszélgetésben nyilváníthattam véleményemet Mezőssy- ről. Amit akár itt is megteszek. Érthetetlen u. is, hogy ily nagy időkben, amikor Appo- nyi, Andrássy hetven egynéhány évvel a vállaik"on kötelességüknek tartják ott lenni, ahol a haza sorsa eldől, akkor Mezőssy és még j® néhány vele egy kaliberű politikusunk vissavonulvá él. Nem tudom megérteni, hogy tétlenségüket hogy egyeztetik össze hazaszeretetükkel ? A másik pedig ami Me- zössy részéről károsan befolyásolta kerületünket, az a késedelmeskedése, mellyel a mandátum' elfogadására vonatkozólag válaszolt. Ezeket hallgathatta ki beszélgetésemből a cikkiró. Amit aztán Nemes Nagy Zoltánra vonatkozólag ir még, engem már nem érint. Legfeljebb annyit jegyzek meg kérdéseire, hogy a bizalmat erőltetni nem lehet. Utolsó mondatához szólok még hozzá, amelyben azt írja, hogy »végeredményében mégis csak 5 lesz a képviselőnk.« Talán cikkiró az »Az Est«-nek arra a hírére alapítja hitét, mely körülbelül szószerint ezeket irja : 1 lelyre- igazitás. Dr. Nemes Nagy Zoltán képviselő- jelölt ur távirati értesítése alapján készséggel igazítjuk ki a tiszántúli választásokról irt múltkori közleményünket. A nagykállói kerületben u. i. nem Jármy József lett megválasztva absolut többséggel, mint amint közöltük, hanem pótválasztás lesz Jármy József és Nemes Nagy Zoltán között. Sz. i. HÍREK. A főgimnáziumban a tanév befejezése. A helybeli magy. kir. áll. főgimnáziumban a tanévet jun. 29. d. e. 9-kor ünnepélyesen fejezik be. Az évzáró ünnepélyen közreműködik ai önképzőkör is a következő műsorral \ 1. Hymnus, énekli az énekkar. 2. Abrány1 Emil »Erős hit« szavalja : Mató Sándor VP junius 27. oszt. tan. 3. Beszámoló az önképzőkör működéséről. 4. Vándordal. Énekli az énekkar 5. Farkas Imre »Elcsendesült . . .«, szavalja Herczku Mihály, VII. oszt. tan. 6. Szózat. Énekli az énekkar. Az ünnepélyen szikesen látja vendégül az érdeklődő közönséget a főgimnázium tanári testületé. A magánvizsgálatok jun. 30., júl. 1., 2. és 3. s a szóbeli érettségi vizsgálatok júl. 6., 7. gs 8 napjain lesznek. Harc a magyar zászlókért. Temesváron a katholikus hivők két magyar zászló alatt vonultak föl az urnapi körmenetre. Amikor a menet visszatért a templomba, a magyar zászlókat az oláh rendőrkapitány parancsára el akarták kebozni, a közönség azonban kétségbeesetten igyekezett azokat megmenteni. A rendőrök erre bezárták a templomot és a zászlókat erőszakkal ejragadták. Csak nagy utánjárásra sikerült mégis a két zászlót visszaszerezni, de ekkorra már az egyik cafatokra volt tépve. Besorozott legénységi egyének nősüléi! engedélye. A Magyar Közigazgatás irja, hogy a besorezolt, de még bt vem vonult 1895— 1898. évi születésű katonakötelesek házasságkötéséhez semmiféle katonai engedély nem kell. Felhívás a vidék! Hadviselt bajtársainkhoz. A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége (Budapest IV. Ferencziek tere 7. I. em. 5.) megalakította a „Bajtársi Szövetkezetét.“ Ez a fogyasztási és értékesítő szövetkezet erős kápcsot fog létesíteni a városi és falusi hadviseltek között. Célja az, hogy letörje á tisztességtelen kereskedelmet és minél jobban értékesítse a város és falu gazdasági és ipari termékeit. A Hadviseltek Szövetségének elnöksége felhívja vidéki Hadviselteket, hogy ha bármilyen gazdasági terményüket jól és olcsón akarják értékesíteni, forduljanak nyomban a „Bajtársi Szövetkezetéhez. (Budapest. IV. Ferencziek tere 7. I. em. 5) Egyben felhívja figyelmüket arra is, hogy ha iparcikkekre van szüksége, levélbeli megkeresésükkel a „Bajtársi Szövetkezetéhez fordulhatnak. Felülfizetós. A gör. kath. egyház folyó hó 6-án a vasúti vendéglőben tartott táncmulatsága alkalmával felülfizettek : Gabrik Péter 10, Paál János 10, Dankó György 10, Gerzánics György 10, Danké Miklós 10, Stecz Mihály 10, Harthman Béla 10, Demeter Mária 30, Tököly Gizella 30, Veress József 10, Hudáky Gyula 10, Kerekes György 5, Szuromi Illés 4, Dankó János 2p, Fedora Ferencz 30, Szakái László 20, Ten- ke József 10. Szabolcsi Illés 20, Fazekat János 60, Vágó András 10, Juhász György 20, M. Tóth István 60, Dani Mihály 10, ISzamecz András 20 korona. Összesen 439 korona. Adomány. Bodnár József Amerikából napokban hazatért polgártársunk, Szibériában sínylődő hadifogoly testvéreink hazahozatalára 150 koronát adott. Adományát illetékes helyre juttattuk.' I! Kezdődik a tánciskola!! Simkovits Józsej tánctanitó városunkba érkezett és tanítását folyé hé 28 án megkezdi a Pannónia tánctermében — gyermekeknek d. u. 5 —7-ig, felnőtteknek este 8—10 óráig. Mindazoknak, kik a felejthetetlen jó férjem és apánk temetésén megjelenni szívesek voltak és részvétükkel fájdalmunkat enyhítették — fogadják ezúttal is hálás köszönetünket. Nagykálló, 1920. junius 18. Özv. Tenke Józsefné és gyermekei. fcíyomatott Sarkady József nyomdáikban.
