Nagykálló és Vidéke, 1920 (22. évfolyam, 14-25. szám)

1920-04-04 / 14. szám

/! A StF V* 60 fiilép. XXil. évfolyam. Nagykálíó, IS20. április 4. 14. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálíó. Előfizetési díj, hirde­tés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. ¥ ¥ MGTKALL 0 ÉS VIDÉKI Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre3G korona,félévre 15 korona, negyedévre 7-50 kor. — Egyes szám ára 50 fillér. — Eljegyzési vagy esküvői köz­leménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések köz­Nyilt-tér sora 1*80 fill. §§ lésének sora SO fillér. § § Laptulajdonos és szerkesztő : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentgyöryyí József. fe l t á Leülök a kőre, mellyel az Elet sírjának szája volt bezárva. Előttem üres sir, benne otthagyott fehér halotti gyoles. Körülöttem a bimbózó olajfák, és aloek édes illat*. Üres sir, napsugár, virág illat.. . minden arról beszól husvét reggelén, hogy nem halunk meg egészen. Van feltámadáa, Alleluja ! Sír és feltámadás — könny és remény ! A feltámadás mai szent ünnepén a maga mélységes szimbólumot keresi a ma­gyar nemzet. Ma A magyar lélek a sírjánál áll mindenének, mart mindent eltemetett, ami neki szent, ami neki kedves, amire büszke volt. Belekapcsolódva a napok kul- tursfarájába szégyenkezve kell bevallania az egész világgal egyetemben, hogy mindent gyűlöleten s hazugságon épített föl. Mellün­ket verve kell beváltanunk, hogy fájó szív­vel. testvérvérben turkáló kézzé!, durva pok­róccá silányitott lélekkel a gyűlöletnek ál­doztuk fel önmagunkat és értékeinket. Az Igazság üresen hagyott sírjának szájánál be kell ismernünk, bdgy az annyit emlegetett XX. század műveltsége vad és gyilkos en- Béset» alapult, fojtogatással, erőszakkal ter­jedt, terorral nőtt. Műveltségűnknek szüksé­ge volt a fegyverre, mart csak úgy takar­hatta bűneit. Uj Faraók uj rabszolgák mil­lióit hajtották korbácsaikkal építeni önös érdekük véres gúláit. Hol a szeretet, hol az emberi méltóság e kalmár világ zsibongó vásárjaiba* ? Az egész modern kultúra meg- esufolta alkotóját, gazdiját ; megölt* te­remtőjét — az embert. 1918-ben a kultúr­áiig gyémántsarkokoa forgó töndérpalotája ■agy robajfal összeomlott. Szemeink előtt elnémult csata.mer.5k, viijogó dögteadarak, perfellegakbe vesző trónemladékok s a vi­lágfáiéit vörös pongyolába öltözött árnya a kaszás halálnak .... Az egyetemes világértékek mellett fek­szik ezeréves édes szép hazánk épsége, ott fekszik a magyar nemzet ezeresztendős ha­gyományának szentsége, ett pihen a ma­gyar faj uralkodó életereje, ott fekszik ma­gyar testvérem a ts, meg a gyermeked jö­vő szabadsága, boldogsága, munkája gyü­mölcse ... ott fekszik, a hideg sírban becsü­letünk, jó hírnevünk, gazdagságunk ... ott a mi múltúnk és jövőnk ... De keresztény hite* Allelujas ének® remélni tanítja múltja s jövője sírjánál illő lelkemet. Lggz feltáma­dás ! Alleluja ! Megköpködték, ronggyá tépték, kereszt­re feszítették már e földön magát az igaz­ságot is ... dá az Igazság sírba temetve sem maradhat. Énnek az igazságnak üre­sen hagyott sírjánál nem csak reménynek, de rendíthetetlen bizalomnak kell fakadni ■minden magva- lélekben, hogy a mi szent igazságunk is fel fog támadni. Lesz még «agyar feltámadás ! Alleluja ! A magyar nemzet sírjára erőszakolt nehéz sirkövet a magyar faj magáraébredé- sének, élniakarásánafe feltörő elemi ereje kell, hogy oiy erővel vesse fére, hogy meg­ismétlődjék az az evangéliumi sor : »féltők­ben pedig megrettenéneb az őrök, és lőnek, m a 8 á s! mint a holtak.«. S a halottaiból feltámadt nőm* setaek attól kell kölcaönöxni szárnyakat a sírból való felszálláshoz, aki eléssör térte meg a sir szájátKrisztustól. A kristianie- musnak, a szeplőtlen kereszténységnek a mindennapi életbe való szerves beidegzése fogja kiemelni nemzetünket halotti sírjából, mert a kereszténység a mi fajunk egész történelmiségének emelője és megszentelje, érzés is, tétel is, igazság is, erő is. S mikor azt mondjuk, hogy a nemzeti idealizmus igazi és egyetlen kordezója a ke­reszténység, a kereszténységnek nem köny­vekbe lefektetett, vagy a világ bármely ré­szén prédikált eleven alakját értjük, hanem azt a kereszténységet, amely a magunk kü­lön ezeréves valósága. Nem különbözik ez tanításban, erkölcsben, rendszerben a világ bármely részében élő kereszténységtől, de annyi magyar emlékezés, annyi magyar vér és könny, annyi magyar virágzás és herva- dás, annyi magyar imádság és halál szálai szőtték — fonták köpenyét, hogy a magyar lelkűnkkel való öaszeferrása révén a mienk, a mi stílusunk hordozója, a mi legősibb és legmélyebb érzéseink magyar tolmácsa. A kereszténység nekünk nem acélrudakból épített erős kapaszkodó, amit most vagy tegnap megtért népsk kezébe adaak, hogy azt tapogatva, abba kapaszkodva botorkáló lépteik ásványt ne tévesszenek, —- a mi ke­reszténységünk a mi gerincünk, lelkűnkbe rejtett világosságunk, fajunkba ojtott nemes­ségünk, erőink közé beiktatott erőnk, min­den más erőnknek halhatatlan msgujitdja. Hol láthatnánk meg e sorok igazságát jobban mint a sírnál, mely a keresztény erkölcsök­től és hagyományoktól való elszakadásunk sötét-vörös korszakának szomorú emléke ? igaztalanul vádolna minket valaki as­zal, hogy a nemzeti élet egész kvantumát vallás! gondolatra akarjuk visszavezetni. Nem ezen a vonalon indulunk el, hanem azon a történelmi tényen, hogy kereszténységünk magyar faji mivoltunkkal összenőtt tényező s mivel a kereszténység úgyis a legmaga­sabb és legtisztább eszmények hirdetője, valljuk, hogy minden gondolatnak, amely kívülről jön s minden irányzatnak, amely benn megterem, keresztény magyarságunk­ban kell születnie, vagy ujraszületnie, hogy igazi, nemzeti értéke lehessen. Ez eszme fönsége és ereje nem függ ez eszméket ki­használó akarnokok bűnös gyarlóságaitól. Bukhat s alakulhat kormány-kormány után, szétszórhatnak még nékány szószátyár nem­zetgyűlést — e jelenségek csupán azoknak a Szakadásoknak, omlásoknak jelentőségével bír­nak, melyek az igaz feltámadást gátló nagy sír­kő eltávolításával véle járnak. Épen ezért ne kössük ez eszmék diadalmaskodását sze­mélyek vagy pártok uralmához. Es eszme halhatatlan, henem még mindig markotikus álmát alussza sok magyar lélekben. Ezt keltegessük. S ha ez felkél, vele támad fal magyar lelkünk minden szép erénye ; fel­pezsdül pettyhüt magyar vélünk, s tőle pi- roslik majd arcunkon szomorú sorsunk szé­gyeapirja. Ebből fakad majd az élniakarás ellenálhatatlan energiája, amellyel elhengerit- jük a felénk erőszakolt sírkövet oly erővel, hogy megelevenedik az evangélium; sor és fél­tőkben megrettennek fegyveres, kapzsi őreink és lesznek mint a holtak. Krisztus sírjának elhengeritett kövén ülne, Husvét reggelé* az üres sir, a napsu­gár, a virágillat hatása alatt felkiált a lel­kem : Lesz magyar feltámadás ! Alleluja ! Alleluja ! ‘ j! menekülő nagy árokért. Nap-nap után érkeinek mig az «láb cseh és szerb járom alatt szenvedő «agyar vidékekről a fekete vonatok, a menekült, kiűzött, mindenéből megfosztott magyarság kálváriái ezreivel. Az ország magyar ura­lom alatti részei tele vannak menekültekkel, akik vagyont, jövőt, emlékeket, ezer össze­köttetett, mindent veszítettek, esak magyar­ságuk maradt meg ét a hitük az igazság diadalában as örök feltámadásban, a glori­as Husvét ban. A koldussá tett. millió veszélyben ta­pogatózó magyar állam képtelen arra, hogy menekült fiait megmentse folytonos anyagi áldozatokkal, bár mindent megtesz, hogy felszántsa a könnyeket és elvieelhetőve te­gye a magyarságuk miatt földönfutók sor­sát. A magyar társadalomnak kell segítő kezet adnia a nehéz idők áldozatai felé ép­pen mest Husvét idején. Horthy Mikiit kormányzónk felszólí­tására Husvét ünnepén az ország minden templomában egy és ugyanazon órában gyűjtést rendeznek a menekülni kényszerűit magyarok részére. Nagykálíó keresztény magyar társadalma, mely egy ixben kitárta már szivét a menekült székelyek előtt, — hisszük hogy e szent ünnepen hozott áíde- zatával ismét méltó tanúságot fog tenni magyar testvéri szeretőiéről és együttérzé­séről. Az e napakon gyűjtött Összegeket a lelkészek az illetékes helyekre juttatják. fiz oláh Itacskorok nyomában mindenütt a rablás és pusztítás szo­morú képe marad emléknek. A felszabadult újabb területekről ép oly vígasztala« állapot hire jön, mint amilyenben bennünket hagy­tak itt. Egykori »szövetségese szomszédunk telheteílenségével a legrosszabb emlékét hagyta maga után és a revanche eszméjét, vágyát önkezűleg ültette a könnyen megfeo- csájtó magyar nép lelke legméiyebe. Előt­tem van annak az egyszerű embernek a ké­pe, aki a szerszámok rekvirálása alkalmával a vásártéren odaszeit a mellett» állónak : »Komám ! írjuk rá a kapanyelére a nevün­ket, hogy ha majd ért® megyünk, ne kelljen sokat keresnünk.*. Hej ! pedig volna mit ke­resnünk. A legnagyobb kárt mégis állatállo­mányunkban okozták. Nem a meanyiséget sajnálhatjuk annyira — ami pedig szintén mérhetetlen kárt jelent — mint a minősé­get, ami hosszú évtizedek céltudatos mun­KT Becsületes magyar ember csak becsületes keresztény újságot olvas í Pesti lapok kaphatók a nyomdában, u. m.: Uj jfewzcttk, Jfcnztti Újság, Szózat Uj £ap, Uj garázöa, Virradat érdekes Újság, jtyirrilék, Képes Krónika

Next

/
Oldalképek
Tartalom