Nagykálló és Vidéke, 1920 (22. évfolyam, 14-25. szám)
1920-04-04 / 14. szám
/! A StF V* 60 fiilép. XXil. évfolyam. Nagykálíó, IS20. április 4. 14. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálíó. Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. ¥ ¥ MGTKALL 0 ÉS VIDÉKI Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre3G korona,félévre 15 korona, negyedévre 7-50 kor. — Egyes szám ára 50 fillér. — Eljegyzési vagy esküvői közleménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések közNyilt-tér sora 1*80 fill. §§ lésének sora SO fillér. § § Laptulajdonos és szerkesztő : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentgyöryyí József. fe l t á Leülök a kőre, mellyel az Elet sírjának szája volt bezárva. Előttem üres sir, benne otthagyott fehér halotti gyoles. Körülöttem a bimbózó olajfák, és aloek édes illat*. Üres sir, napsugár, virág illat.. . minden arról beszól husvét reggelén, hogy nem halunk meg egészen. Van feltámadáa, Alleluja ! Sír és feltámadás — könny és remény ! A feltámadás mai szent ünnepén a maga mélységes szimbólumot keresi a magyar nemzet. Ma A magyar lélek a sírjánál áll mindenének, mart mindent eltemetett, ami neki szent, ami neki kedves, amire büszke volt. Belekapcsolódva a napok kul- tursfarájába szégyenkezve kell bevallania az egész világgal egyetemben, hogy mindent gyűlöleten s hazugságon épített föl. Mellünket verve kell beváltanunk, hogy fájó szívvel. testvérvérben turkáló kézzé!, durva pokróccá silányitott lélekkel a gyűlöletnek áldoztuk fel önmagunkat és értékeinket. Az Igazság üresen hagyott sírjának szájánál be kell ismernünk, bdgy az annyit emlegetett XX. század műveltsége vad és gyilkos en- Béset» alapult, fojtogatással, erőszakkal terjedt, terorral nőtt. Műveltségűnknek szüksége volt a fegyverre, mart csak úgy takarhatta bűneit. Uj Faraók uj rabszolgák millióit hajtották korbácsaikkal építeni önös érdekük véres gúláit. Hol a szeretet, hol az emberi méltóság e kalmár világ zsibongó vásárjaiba* ? Az egész modern kultúra meg- esufolta alkotóját, gazdiját ; megölt* teremtőjét — az embert. 1918-ben a kultúráiig gyémántsarkokoa forgó töndérpalotája ■agy robajfal összeomlott. Szemeink előtt elnémult csata.mer.5k, viijogó dögteadarak, perfellegakbe vesző trónemladékok s a világfáiéit vörös pongyolába öltözött árnya a kaszás halálnak .... Az egyetemes világértékek mellett fekszik ezeréves édes szép hazánk épsége, ott fekszik a magyar nemzet ezeresztendős hagyományának szentsége, ett pihen a magyar faj uralkodó életereje, ott fekszik magyar testvérem a ts, meg a gyermeked jövő szabadsága, boldogsága, munkája gyümölcse ... ott fekszik, a hideg sírban becsületünk, jó hírnevünk, gazdagságunk ... ott a mi múltúnk és jövőnk ... De keresztény hite* Allelujas ének® remélni tanítja múltja s jövője sírjánál illő lelkemet. Lggz feltámadás ! Alleluja ! Megköpködték, ronggyá tépték, keresztre feszítették már e földön magát az igazságot is ... dá az Igazság sírba temetve sem maradhat. Énnek az igazságnak üresen hagyott sírjánál nem csak reménynek, de rendíthetetlen bizalomnak kell fakadni ■minden magva- lélekben, hogy a mi szent igazságunk is fel fog támadni. Lesz még «agyar feltámadás ! Alleluja ! A magyar nemzet sírjára erőszakolt nehéz sirkövet a magyar faj magáraébredé- sének, élniakarásánafe feltörő elemi ereje kell, hogy oiy erővel vesse fére, hogy megismétlődjék az az evangéliumi sor : »féltőkben pedig megrettenéneb az őrök, és lőnek, m a 8 á s! mint a holtak.«. S a halottaiból feltámadt nőm* setaek attól kell kölcaönöxni szárnyakat a sírból való felszálláshoz, aki eléssör térte meg a sir szájátKrisztustól. A kristianie- musnak, a szeplőtlen kereszténységnek a mindennapi életbe való szerves beidegzése fogja kiemelni nemzetünket halotti sírjából, mert a kereszténység a mi fajunk egész történelmiségének emelője és megszentelje, érzés is, tétel is, igazság is, erő is. S mikor azt mondjuk, hogy a nemzeti idealizmus igazi és egyetlen kordezója a kereszténység, a kereszténységnek nem könyvekbe lefektetett, vagy a világ bármely részén prédikált eleven alakját értjük, hanem azt a kereszténységet, amely a magunk külön ezeréves valósága. Nem különbözik ez tanításban, erkölcsben, rendszerben a világ bármely részében élő kereszténységtől, de annyi magyar emlékezés, annyi magyar vér és könny, annyi magyar virágzás és herva- dás, annyi magyar imádság és halál szálai szőtték — fonták köpenyét, hogy a magyar lelkűnkkel való öaszeferrása révén a mienk, a mi stílusunk hordozója, a mi legősibb és legmélyebb érzéseink magyar tolmácsa. A kereszténység nekünk nem acélrudakból épített erős kapaszkodó, amit most vagy tegnap megtért népsk kezébe adaak, hogy azt tapogatva, abba kapaszkodva botorkáló lépteik ásványt ne tévesszenek, —- a mi kereszténységünk a mi gerincünk, lelkűnkbe rejtett világosságunk, fajunkba ojtott nemességünk, erőink közé beiktatott erőnk, minden más erőnknek halhatatlan msgujitdja. Hol láthatnánk meg e sorok igazságát jobban mint a sírnál, mely a keresztény erkölcsöktől és hagyományoktól való elszakadásunk sötét-vörös korszakának szomorú emléke ? igaztalanul vádolna minket valaki aszal, hogy a nemzeti élet egész kvantumát vallás! gondolatra akarjuk visszavezetni. Nem ezen a vonalon indulunk el, hanem azon a történelmi tényen, hogy kereszténységünk magyar faji mivoltunkkal összenőtt tényező s mivel a kereszténység úgyis a legmagasabb és legtisztább eszmények hirdetője, valljuk, hogy minden gondolatnak, amely kívülről jön s minden irányzatnak, amely benn megterem, keresztény magyarságunkban kell születnie, vagy ujraszületnie, hogy igazi, nemzeti értéke lehessen. Ez eszme fönsége és ereje nem függ ez eszméket kihasználó akarnokok bűnös gyarlóságaitól. Bukhat s alakulhat kormány-kormány után, szétszórhatnak még nékány szószátyár nemzetgyűlést — e jelenségek csupán azoknak a Szakadásoknak, omlásoknak jelentőségével bírnak, melyek az igaz feltámadást gátló nagy sírkő eltávolításával véle járnak. Épen ezért ne kössük ez eszmék diadalmaskodását személyek vagy pártok uralmához. Es eszme halhatatlan, henem még mindig markotikus álmát alussza sok magyar lélekben. Ezt keltegessük. S ha ez felkél, vele támad fal magyar lelkünk minden szép erénye ; felpezsdül pettyhüt magyar vélünk, s tőle pi- roslik majd arcunkon szomorú sorsunk szégyeapirja. Ebből fakad majd az élniakarás ellenálhatatlan energiája, amellyel elhengerit- jük a felénk erőszakolt sírkövet oly erővel, hogy megelevenedik az evangélium; sor és féltőkben megrettennek fegyveres, kapzsi őreink és lesznek mint a holtak. Krisztus sírjának elhengeritett kövén ülne, Husvét reggelé* az üres sir, a napsugár, a virágillat hatása alatt felkiált a lelkem : Lesz magyar feltámadás ! Alleluja ! Alleluja ! ‘ j! menekülő nagy árokért. Nap-nap után érkeinek mig az «láb cseh és szerb járom alatt szenvedő «agyar vidékekről a fekete vonatok, a menekült, kiűzött, mindenéből megfosztott magyarság kálváriái ezreivel. Az ország magyar uralom alatti részei tele vannak menekültekkel, akik vagyont, jövőt, emlékeket, ezer összeköttetett, mindent veszítettek, esak magyarságuk maradt meg ét a hitük az igazság diadalában as örök feltámadásban, a glorias Husvét ban. A koldussá tett. millió veszélyben tapogatózó magyar állam képtelen arra, hogy menekült fiait megmentse folytonos anyagi áldozatokkal, bár mindent megtesz, hogy felszántsa a könnyeket és elvieelhetőve tegye a magyarságuk miatt földönfutók sorsát. A magyar társadalomnak kell segítő kezet adnia a nehéz idők áldozatai felé éppen mest Husvét idején. Horthy Mikiit kormányzónk felszólítására Husvét ünnepén az ország minden templomában egy és ugyanazon órában gyűjtést rendeznek a menekülni kényszerűit magyarok részére. Nagykálíó keresztény magyar társadalma, mely egy ixben kitárta már szivét a menekült székelyek előtt, — hisszük hogy e szent ünnepen hozott áíde- zatával ismét méltó tanúságot fog tenni magyar testvéri szeretőiéről és együttérzéséről. Az e napakon gyűjtött Összegeket a lelkészek az illetékes helyekre juttatják. fiz oláh Itacskorok nyomában mindenütt a rablás és pusztítás szomorú képe marad emléknek. A felszabadult újabb területekről ép oly vígasztala« állapot hire jön, mint amilyenben bennünket hagytak itt. Egykori »szövetségese szomszédunk telheteílenségével a legrosszabb emlékét hagyta maga után és a revanche eszméjét, vágyát önkezűleg ültette a könnyen megfeo- csájtó magyar nép lelke legméiyebe. Előttem van annak az egyszerű embernek a képe, aki a szerszámok rekvirálása alkalmával a vásártéren odaszeit a mellett» állónak : »Komám ! írjuk rá a kapanyelére a nevünket, hogy ha majd ért® megyünk, ne kelljen sokat keresnünk.*. Hej ! pedig volna mit keresnünk. A legnagyobb kárt mégis állatállományunkban okozták. Nem a meanyiséget sajnálhatjuk annyira — ami pedig szintén mérhetetlen kárt jelent — mint a minőséget, ami hosszú évtizedek céltudatos munKT Becsületes magyar ember csak becsületes keresztény újságot olvas í Pesti lapok kaphatók a nyomdában, u. m.: Uj jfewzcttk, Jfcnztti Újság, Szózat Uj £ap, Uj garázöa, Virradat érdekes Újság, jtyirrilék, Képes Krónika
