Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-09-07 / 36. szám

«zeptembar 7. 3 renyomulásárél oly aggasztó hirek ér­keztek, hogy ez a tableau nagyan va- lószinünek látszott. Már a kora reg­gelen az üde szellő érintésével suhant végig a várható esemény hire az egész városon, az arcok felderültek, kedvező táviratok szaladtak szét a vidékre, ahol mindenütt nyomban el is kergették a helyi direktóriumokat, régi vezérek tér­tek vissza a hatalmi állásokba. Ez tör­tént Szolnokon is. Különösen egy elő­kelő vármegyei família három tagja, a Sevcsik-üuk, buzgélkodtak a régi rend visszaállításán. Az egyik levesik-flu • fehér őrségiét is alakított. Íz volt az első alkalom a * fehér <r szónak el­lenforradalmi értelemben való haszná­latára. A fekete péntek estéjén bekövet­kezett a nem várt fordulat. A Kun Béla fanatizmusának és terrorizmusának köz­vetlen hatása alatt álló „ötszázas ta­nács“ kimondta a fegyveres ellenál­lást s evvel újabb életelixirt öntött a magyarországi bolsevizmus pisikos vér- edényeibe. Már másnap megindultak Szamuely hadseregének a Lenin-fiuk- nak vérengző osztagai a vidékre, hogy mint büntető expedíciók az ellenforra­dalmat leverjék s a «bünösr-öket meg­büntessék. Amit Szolnokon müveitek, az iszonyú. A pontos részietek any- nyira szétágazók és sötétek, hogy azo­kat ma sem lehet egységesen látni, itt a közel jövőben magejtendő vizs­gálat lesz hivatva a világosság szövét- nekét meggyujtani. Annyi azonban bi­zonyos, hogy Szolnok törzslakossága kézül na körülbelül 150 ember hiány­zik, akiknek javarészét a Lenin-fiuk tették el láb áléi. Szamuely és a Lenin-fiuk érkezé­sének hírére a három Sevesikidek még volt annyi ideje, hogy lovon átmene­külhetett a tiszai hídon. Nem akart azonban elmenekülni öreg édesanyjuk, aki bízott abban, hogy öregségére, tö- rődöttségóre való tekintettel a Lenin- fiuk nem bántják. Csalódott. A tiszteletreméltó matrenát 25 bot­ra ítélték s az ítéletet végre le hajtották. Bevonulásuk közben a Lenin-fiuk elmentek egy dúsgazdag harmincnyole- éves szeszgyáros, háza mellett. Erre a házra két lézengő vörös katona rá­fogta, hogy az ablakán kétszer kilőttek. A dolog cseppet sem volt valószínű, mert az óvatos gyáros a háza és csa­ládja épségére fölöttébb vigyázott. A Lenin-fiuk azonban nem vizsgálták a valószínűséget, hanem berontottak a házba, elfogták a pincéjében tartózko­dó gyárost s előbb a pincében félholt­ra verték, azután felhurcolták az ud­varra és családja szemeláttára puska­tussal, karddal, bottal, cövekkel, fej­szével addig ütötték, tépték, szaggat­ták, amíg teste a szó szoros értelmé­ben darabokra nem roncsolódott. Llgyanaznap egy padláson elfog­ták a gyáros bátyját s egyik Szápáry gróffal együtt, akit kocsiskosztumban ismertek fel, letartóztatták, majd a gyárost odacipelték öccse holtteste mellé. .Vidéke — Nézd ! — mondták — te is igy jársz, ahogy az öcséd. Egy álló hétig minden óimén s minden vad nélkül gyötörték, ütötték a szerencsétlent, órárél-órára kivégzés­sel fenyegették, végül egy hét múltán a fáiig őrült embert Szamuely állítólag Guth Antal közbenjárására szabadon bocsátotta. Nem ez lett a sorsa Szápáry grófnak, akit Pestre szállítottak. Egy nappal utóbb a Lenin-fiuk megtudták, hegy a .»fekete péntekben Hajdú és Érdy ügyvédek, mindkettő tartalékos tiszt, felvarták a esillagjukat. Mind a kettőt főbe lőtték. Túlságosan megrendítő volna min­den egyes kivégzést leírni. Bíróságok előtt s a sajtéban lesz még erről szó. De folytak a kivégzések n/ipról-napra. A pusztítás változatossága kedvéért utóbb nemcsak emberéletben, hanem anyagi értékekben is hallatlan rombo­lást müveitek. Nem szólunk az allst­es majorságállemányról, a boltokról, raktárakról, éléskamrákról és bútorok­ról, de tönkretettek olyat is, amiből a tanácsköztársaságnak is határozott kára volt. így például teljesen megsemmisí­tették Kúry Albert vármegyei alispán­nak 1600 magyar antikvitásból állé ne- vsxetes könyvtárát. Napek múltán egy nemeslelkü bibliofilnak sikerült öt kötetet félig épen kikaparni a szomorú romhal­mazból. Ennyit lehetett megmenteni, nem többet. Ezt az öt kötelet Kűry alispánnak vissza is adta. A vérengzés nem szűnt meg ké­sőbb sem, mikor már arra ok nem is volt. Julius 23-án este hét érakor a vörös hadsereg agy százada bevonult a Szelnokhez közeleső Blaskovieh-tanyá- ra. Ugyanakkor érkezett meg oda más iránybél egy 26 éves tartalékos főhad­nagy, Lédecy Pál, ismert jó gazda, akinek keze alatt a gazdasági cselédek mindegyike 1—2 hold földet szerzett. Lédecynek első dolga volt, hogy be­ment a kastélyba Blaskoviesaét üdvö­zölni. Nem tudni, kinek a parancsára, kát katona utána ment, kihozta, meg­kötözte, aztán se szó, se beszéd, egy szérű mögé vitte s agyonlőtte. Hogy miért ? Még Szamuely sem tudná megmondani, mert ennél az eset­nél ő véletlenül nem volt jelen. Egy nappal utóbb Puszta-Pó felé menet az egyik vörös ezred törzskara az utszélen egy holttestet talált. Kora 45—50 éves, arca egy vér, kezén az elmúlás kék foltjai. Mellette a földbe tűzve magas tábla ezzel a {elírással : Burzsuj volt! Vörös katona, ha erre miséz, köpd ie! A törzskar tisztjei arra járó em­berektől megkérdezték, ki a halott. Va­laki tudta. Egy közeli uradalom inté­zője. A szolnokiak és a környékbeliek még tömérdek ilyen esetet tudnak. Ma már nem elfojtott suttogással, árulótól félve beszélnek az elkövetett gyilkos­ságokról. Ma már felszabadultak a lel­kek, az emberek mernek ismét őrölni, fi frieUrich-kormány helyzete erősebb. Szeged, szept. 3. a Friedrieh- kormány, amely a néprétegek millióira támaszkodik, nap mint nap, erős kri­tikában részesül a sajtó egyrészéről. A kormányról épen ezért a legkülön­félébb hirek terjedtek el, amelyeket azonban jól informált helyről szerzett információk épen nem erősítették meg. Ugyanezen helyről szerzett informá- niók szerint a kormány helyzete erősebb. fi magyar kormány az álhirek ellen. A Friedrich-kormány lapja, a Reg­geli Újság tele va üdvözlő táviratok­kal, az antant misszióhoz is tömérdek távirat megy a falukról a kormány érdekében. A kormány a Reggeli Újságban helyénvalónak látja, hogy a róla el­terjedt álhirek ellen védekezzék. — A tisztelt exelvtársak — írja a kormány lapja — ma azt hirdetik, hogy Gorton tábornok katonai diktatúrája következik holnap : hogy letartóztatják a kormány tagjait, a Rotschild csoport nevében megtagadják a hitelt Magyar- országtól, majd kijelentik, hogy az en­tente ismét életbe léptette a blokádot. A piacon (!) úriemberek terjesztik a hirt, hogy a postatakarékpénztár pénzeit lebélyegsik s hogy a napokban ránkszabadul az éhínség. E nevetséges és ostoba híreket nem tartanók érde­mesnek megcáfolni, ha nem volna mö­göttük gonosz szándék : ártani a kor­mányzat elvének Kénytelenek vagyunk tehát kijelenteni, hogy a rémhírek nem felelnek meg a valóságnak. A blekád hírekre vonatkozóan csak egyet jegy- zünk meg : az elmúlt éjjel megérke­zett a második amerikai zsirszáilitmány és a kiosztás elkezdődött. Hivatalos közlés szerint a többi élelmiszerszállit- mány is útnak indult. Elfogták a szabolcsvármegyeí direktórium tagjait. Mint a lapok jelentik a budapesti rendőrség, mely erős kézzel folytatja az ország feldúlóinak összefogdosását, kézre kerítette a szabolesmegyei direk­tórium tagjait: Kazimir Károlyt, Schmied Mihályt és Simonsist susztert. — Minden bűn eléri bünte­tését. Jíirek Budapestről. A Reggeli Hirek legújabb száma hosszú tudósítást közöl arról hogy nem igaz az, mintha a magyar szent koronát a kommunisták eladták vagy elzálogosították volna, mert a korona élni és a jövőbe is nézni. Árverési hirdetmény médositésa. Popper Ignácz képviseletében — Mondschein Jenő debreceni bor- kereskedő ellen közzétett és túloldalon közölt Árverési hirdetmény az állami közjegyző elfoglaltsága miatt akként mó­dosul, hogy az árverés 1919. szeptember hé IS-éi délútán 4 érakor Jíagykálléban, Szotyori Jifagy Sándor állami közjegyző irodájában fog megtartatni. A közzétett feltételek egyébként érvényben maradnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom