Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-08-31 / 35. szám

Cenzúrát: Sublocatencntul R. Bejan. __ , 40 fillér. XXL évfolyam. lagfkáilé, 1319. augusztus 31. 35. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálló. Előfizetési díj, hirde­tés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. Nyilt-tér sora 80 fillér NAGYKÁLLÓ ÉS VIDÉKE Előfizetési ára házhoz hordva: egész évre 2G korona, félévre 10 korona, negyedévre 5 korona. — Egyes szám ára 40 fillér. — Eljegyzési vagy esküvői köz­leménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések köz- § § lésének tora 40 fillér. § § Laptulajdonos : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentgyörgyi József. fi vér nem válik vízzé! Már aat hittük, hogy a *népb©l- dogitó* jelszavak üzérei oly szérumot fecskendeztek ereitekbe, munkás test­véretek ! amely kék turáni véreteket, annyira íelhigitotta, kogy megtagad­játok őrökre testvéreiteket és véreitek­kel együtt édes anyátokat; hazátokat is, és nemzetközi, hazátlan bolygóivá lesztek ti is a főidnek. De amint a je­lek mutatják, a vér cem válik vizzé ! A bibliában láttunk csak példát arra az őrömre, amely hűséges test­véreitek szivét és e sok-s©k együtt dobogó szívből élló nemzet szivét is átjárja, amikor halljuk, kogy lerongyo­lódva, moslékok hiüjyadékjain eifony* nyadva megjött a tékozló fiú. Nagy az örömünk, amikor halljuk kireteket, munkáé testvéreink! mely szerint a bibliai tékozlé fiúval együtt valljátok már be ti is: vétkeztünk az ég ellen és ti ellenetek többi testvéreink ! A munkásság ugyanis az egész Dunántúlon megszakította összekötte­tését a szociáldemokrata párttal, amely­nek lelke az állandó forradalom, és hozzászegődött ahhoz a józan dunán­túli néphez a mely kommunistát soka sem tűrt maga között, s amely a leg- válságesabb időben az első kereszté­nyek hősiességével élete, vére árán sem tagadta meg sem Istenét, sem ha­záját. A Dunántúli nép tehát egységes akaraton van ma már. Akarja az igaz­ságosabb társadalmi berendezkedést, akarja mindazt a mi a szociáldemok­raták prograsarajában is mint jó meg­van, de kivet mindent belőle ami rossz és mindezt nem forradalommal, hanem a természetes fejlődés, alapos hozzá- készülés utján kívánja, úgy amint azt a keresztényszociálisták józan prog- rammja vallja. Ezt vallja ma már az eddig bekötött szemekkel saját vesz­tébe vezetett budapesti munkásság na­gyobb belátóbb része is, mely tizee- rével lép ki eddigi jármából. Ezt vall­ják ma már Diésgyflr és Csepel műn- káspolgárságának hatalmas tömegei is, akik munkásjóléti követeléseik fenntar­tása melleit lumteti alapon szervez­kedve állottak a Frieárich-kormány mellé, s kijelentették, hogy ha e kor­mány ellen tovább folyna az akna­munka, belépnek ők is valamennyien a keresztényszociálisták napról-napra növekvő pártjába. Talán megérjük még valaha, hogy Magyarországot a magyarnép akarata szerint fogják kormányozni. Talán megérjük még valaha, hogy a magyar »ép akarata és kivánsága nem a Kun Bélák, Szamueliek, 6Weltner Jakabok, Buchinger Manók fejében, de annak a kérgestenyerü, napbarnitotta, a ha­zát pénz és véradóval fenntartó, an­nak a minden oldalról megfejt magyar népnek szivében fog megfogamzani, s amiket ezek a romlatlan magyar szi­vek vernek az lesz itt a törvény. És hisszük, hogy ezek a törvények igaz­ságosak, becsületesek, mindenkit boldo­gítók lesznek, mert testvérsziv dobo­gása fogja azt diktál?!, testvére szi­vének. Hej ! hiába, csak ki kell mindent várni. A magyar nép mindig a maga kárán tanult. láziakért kell alakítani, hogy a magyar földmű­velők érdekeit minden téren és irány­ban meg lehessen védeni. Az igazi erő az egyesülésben rejlik, s a magyar gazdák csak akkor tudják erejüket igazán kifejteni, ha érdekeik megvédel- mezésére egyesülésbe tömörülnek. Égy gazda bármily jó»ódu, bármily becsü­letes, bármily értelmes, magában nem sokra képes, mivel csak egy ember, de tiz gazda, száz gazda, ezer gazda; vagy éppen a gazdák milliói a legne­hezebb dolgokat is meg tudják való­sítani, ha egy cél érdekében összefog­nak. Már pedig a gazdáknak, ha élni, gyarapodni, boldogulni akarnak, szük­ségük van arra, hogy egyesületekbe, az úgynevezett gazdakörökbe csopor­tosuljanak. A jövőben azonban a gazdakört nem olyannak gondoljuk, mint amilyen eddig volt. Eddig ugyanis — már ott, ahol volt — a gazdakör nem volt egyébb, mint olvasó-egyesület, ahova jobbára kártyázni jártak a gazdák, ép­pen úgy, mint az urak a kaszinókba. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezután a gazdakörökben ne kártyázza­nak, ne olvassanak, ne szórakozzanak az emberek ; éppen nem, mert ilyes­mire is szükség van, s ennek is meg­van a létjogosultsága ; de arra óhajt­juk a figyelmet fölhívni, hogy a gaz­daköröknek komoly $élt kell maguk elé kitűzni. Ez a cél pedig szerintünk nem lehet más, mint a gazdaközönség anyagi érdekeinek istápolása. Hogy ez elérhető legyen, a gaz­dakörnek legelső és legfontosabb fela­data egy mezőgazdasági hitelszövetke­zet alapítása. A gazdáknak föltétlenül szükségük van egy olyan pénzintézet­re, amelyet ők maguk alapítanak, ma­guk tartanak fönn, maguk ellenőriznek s amelynek hasznát első sorban ma­guk látják. Szükségük van a gazdák­nak arra, hogy olcsó pénzhez jussanak, s ne legyenek kiszolgáltatva a külön­féle bankoknak, hogy töldvásáriasok al­kalmával a maguk pénzintézete bonyo­lítsa le az életbevágó üzleteket. A hi­telszövetkezetekből kell kifejlődnie a fo­gyasztási cs értékesítő szövetkezetnek, amelyek arra valók, hogy a gazdák a lehet® legjutásyosabban tudják besze­rezni szükségleteiket, főleg gazdasági eszközöket ; s hogy a legelőnyöseb­ben tudják értékesíteni terményeiket, amelyeket eddig különféle ©kok miatt sokszor kénytelenek voltak elkótya­vetyélni. Az a gazdakör, amely a gazdák anyagi érdekeinek előmozdítását tartja legelső és legfontosabb feladatának, nemcsak az egyesek és az egész köz­ség anyagi jólétét alapozza meg, ha­nem erkölcsi és szellemi eredményeket is ér el. Mig a szegénység szolgaság­ba és nyomorba sfllyeszti az embert, az anyagi jólét függetlenséget biztosit, g képessé tesz arra, hogy szellemi dolgok iránt is érdeklődjünk. A jómó­dú ember szívesebben tanul és tanít­tatja gyermekeit, mint az, aki állandó­an pénzzavarokkal küzködik ; a jómó­dú ember jobb házban lakkatik, jobb ruhában járhat, jobb lovat, ökrét, te­henet tarthat, jobban művelheti földjét, s jobb emberek társaságában élhet, ami módot nyújt arra, hogy felfogása, gondolkodása, ítélete tökélesedjók, és ily módon nagyobb hasznára lehessen kézségének, megyéjének, hazájának. A jómód kifejlesztésére kell a gazdakörnek mindenek előtt törekednie, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom