Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-08-24 / 34. szám

1-'} Ki rí XXI. évfolyam. Ára 40 fillér. Nagykálló, 6819. augusztus 24. 34. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálló. Előfizetési díj, hirde­tés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. Nyilt-tér sora 80 fillér NAGYKÁLLÓ ÉS VIDÉKE Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre 20 korona, félévre 10 korona, negyedévre 5 korona. — Egyes szám ára 40 fillér. — Eljegyzési vagy esküvői köz­leménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések köz- § § lésének sora 40 fillér. § § Laptulajdonos : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentgyörgyi József. Oh, azok az idealisták! Akik szereplési visztegiiket ki­akarták elégíteni a diktatúra alatt, ma­gukat is, másokat is azzal ámították, hogy a kommunista áliamrená az ide- alismusból ered, s^apostolai mind ide­alisták. Hát már kezdjük is belátni, hogy valóban idealisták. És minél to­vább folyik ez apostolok üdvözítő mű­ködése körül a rendőri nyomozás, an­nál vaskosabb lesz ideális működésűk lajstroma. Körülbelül ilyen idealistának tart­hatták Rózsa Sándort is elvtársai, s ha Kun Béláék azok, akkor joggal igé­nyelheti ezt a jelzőt Rózsa Sándortól, Kolompár Balog Tutáig minden rab­lógyilkos. Naponta n® ez »idealisták» bün- lajstroma, s minél többet tudunk meg felőlük, annál inkább teszik fel ma­gunk és mások előtt a kérdést, hogy emberek voltak e ezek egyáltalán ? Hát ha azok voltak is többé-kevésbé külsőleg, de szörnyszülöttéi az emberi fajnak, — és közveszélyes lelkeknek keli tartanunk még azokat is, akik eze­ket egészséges embereknek, különösen meg idealistáknak merik állítani. A rendőrség nyomozása valóban dicsfényt áraszt pl. Kun Béla körül — de azokból az aranyakból, melyeket einkostársaival együtt összerabolt és-tai T á r c a. fe- Régi barátság. — Irta : Róisika. — Délután négy óra. Mari néni, Pepi néni Zsuzsa néni gyülekeztek Tóni néni szalon­jában. Két parcnyi időközökben pontosan érkeznak. Legalább négyszar hegenként ősz- szojönnek a régi leánykori barátnők. Együtt voltak fiatalok, boldogok, együtt voltak kö­zös örömeik és együtt érték el példás ösz- szatartásban az öregkort is. Kedves, drága, ezüstfehér hajú, szörnyen ildomos nénik. Négyen négyféle természetűek, de azért igen jól megértik egymást, közős vonás bennük: a régen divatját múlta pruderia. Legszívesebben ós leggyakrabban Tóni néninél jönnek össze, kinél kényelmes, tá­gas lakás, jól fütött szalon és a régi jó vi­lágban illatosán párolgó erős kávé, nagy vonzerő volt. Kezükben a ridiküllei, élve­zettel helyezkedtek el az ablak melletti sa­rokban. Mindeniküknek megvan a saját ked­velt karoissék«. csupa idealismusbál Berlinben értéke­sítve, az árát saját nevére biztonságba helyeztette. Amint olvassuk jul. 14-én 28 kilogram tiszta használatlan ara­nyat esempésztetett ki 50—250 gram­mos csomagokban Freund, Seidler, Kay- ser, Weiler elvtársakkai. Másik »idea­lista» elvtársát Lictenstein Leót esak 20 millió korona kékpénxzel, s még ennél is nagyobb értékű aranyóksze- rekkel, drágakövekkel fogta el & csen- dlrség. Robinovics elvtárssal szintén 20 millió koronát, még nagyobb ösz- szegü értékpapírt és 12 kiló aranyat küldött biztonságba. Ez még nem min­den. Sok is velna mind felsorolni, de hiszen annyi arany, ennyi érték épen elegendő, hogy eszményi ragyogással vegyen körül valakit. Kát a másiárvjrtigy ideálista: Samuélly Tibor ! Ugyancsak fásult, aeél idegzete legyen, aki borzalom nél­kül akarja olvasni ideális működésének egy-egy epizódját, amit gárdájával a 28 hóhérból álló pribékhaddal együtt elkövetett; El kell olvasni Szamuelly főhóhérjának a 22 éves Kkon ' Árpád­nak a vallomását, aki már beismert egy »csekélységet» mely szerint 12 embert felakasztott, 4-et agyonlőtt s ha munkája nem volt, rabolt, fosztoga­tott és szinte nem is tudja hány eféle »apróságot» követett el. Tessék olvasni — oh, milyen ide­ális olvasmány ! — Klein Ottó elvtárs­Ma Pepi néni érkezik legutolsóinak. Nyomban leül, mélyen felsó hajt : — Milyen megkönnyebbülve érzess ma­gam. Ma a gőzfürdőben voltam, kivágattam a tyúkszememet. Zsuzsa néni: — Mit vágattál ki? Pepi néni : — A tyúkszemeimét. Zsuzsa néni : — Aztáa ki vágta ki ? Pepi néni : — Hát ki más, mint a tyuk- ízemvágó. Zsuzsa néni: — És as & tyúkszem vágó férfi f Pepi néni : — Persze, hogy férfi. Mi legyen raás ? Zsuzsa néni (összecsapja kezeit) — Jé­zus Máriám ! ! S te engedted egy férfinak, hogy megfogja a lábabat ? Pepi néni : — Eh, hagyj aiár békében,’ hiszen az nem férfi, as csak ®gy operátor. Zsuzsa néni: — Már az mégis csak férfi; akár igy, akár úgy nevezed. S az még­sem járja, hogy egy férfinak megmutasd a lábadat! Hova sülyedtél, Pepi ! Pepi néni: (szörnyen indignálódva) — Kérlek, ne sértegess. Ott nemcsak én, de más is kivágatja a tyúkszemét. Ismétlem azonban, hogy az, aki kivágja, egy operátor, egy alany, semmi több. Rak dicsé uralmát. Ez is szegény pro­letár volt, akinek mint a Fabank r. t. tisztviselőjének csupán 24,000 kor. fi­zetése és 10,000 kor. pótléka volt — de hát ő szabadabb pályára ment ós lett belőle az országos politikai nyo­mozó osztály főnök?, amely bürokrati­kus állásban súlyos milliókat szerez­hetett. Vagy nem ideálismusról beszél az a sok-sok csalásnak indult hulla, amit az Országház, Battyányi-paloía, kór­házak pincéjében találnak nap-nap után ? Hát nem ideálisták ezek, akik azokat az anyagias, önző betegápoló apácá­kat a kórházi pincék falába vert sze­gekre aggatják fel ? Oh, te csúnya lelkű reakcionárius, hát nem bírod belátni, hogy ezek az »idealisták» fogják aa igazságosabb, szociálisabb, humánusabb, boldogabb jövőt megalapozná ? Ezekért lelkesedni, ezekért csalá­dot, otthont, mihelyt elhagyni, ezekért élni-halni oh, mily ideális ! fi jSlihSz való ragaszkodás a magyar parasztság legkiválóbb eré- «ye. Ebben van nagy ereje és fölénye minden társadalmi osztállyal szemben, s ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékű is. A földhöz és házh®z való ra­Zsussa néni: — Én pedig azt mondom, hogy illedelcm szempontjából nem megy az efféle. Még az urának sem mutatja meg az amber a tyúkszemét. Ugy-e Mari ? Mari néni : (idáig buzgón kötött, most hirtelen lecsapja munkáját) — Ugyan, ae izetlenkedjetek és ne vitatkozzatok előttem’. Kíméljétek aa idegeimet legalább ti. És fő­leg ne kérdezzétek véleményemet. Zsuzsa néni : — Dehogynem te vagy, a múltad után ítélve, a legilletókesebb, ítél­ni erre. Mari néni:. (megbotránkozva) — Már miért lennék épen én ? Én mintaszerű ide­ális életet éltem ezegény megboldogult uram­mal ; fájdalem oeia hívhatom vi6sea, hogy igazságot tegyen állításom mellett.. Más fér­fival pedig soha életemben nem veit dolgom. Pepi néni: (gúnyosan) — Tudjuk,tud­juk ; épen azért kérdezlek téged. Mari néni : (fölesattanva) — ' Milyen hangon merészeled mondani ezt a »tudjuke-oL Talán bizony kételkedni mersz feddhetetlen múltamban ? Te, aki engem gyerekkorom óta ismersz. Pepi néni; — Isten őrizzen, kedves Mari. Hiszen csak rád kell néani, épen élég, hogy tisztában legyen akárki veled. Itt nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom