Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-05-25 / 21. szám

z

Jftgykállé ét Ttáékc

Május 15.

volna, az is közös, az is állatni birtok lőtt velaa. ▲ te- lakkönyvek megszűntek volna, apa gyermekére som házát, sem földjét nona hagyhatta volaa, mórt hisaoa minden közös, minden az államé.

Mit akartak tohát adni a koMRtuaisták a Magyar népnek ? a föld verejtékes munkáját, mást sommit. Forszé ők ezt nem igy mondták. Kommunikálták a nagybirtokokat, hogy termolőszövetkezotoket alakittaaak rajta. Lassankint minden község határában is hasoalóképoa jártak volna aztán el. Kiküldtek volna egy-ogy tormolési kormánybiztost a községekbe, aki mindönkinek a földjét, az egész határt összecsapta volna, mint egy birtokot. Kijelölte volna minden lakosnak, hegy kinek mennyit kell a határból felszántani, mennyit bevetni, megkapálni, learatni. Mindenki megkapta volna a munkadiját annyi nap után ahányat dolgozott, mint a napszámos, a tormésbíl pedig kiadták volna mindenkinek a családjához képost kiszámított szükségletét. A többi termést bevitték volna községi raktárba, onnan a járási központba, onnan a megyei központba, onnan pedig az országos központ osztotta volna szét abba az országrészbe ahová épen koll és az szállította volna esetleg külföldre is. Tehát igy senki maga gazdája nem lehetett volna, ellenben mindenki az állam bérese lett volna, jobban mondva nem is az államé, hanem a központok manipulánaaié. Hiába, litták ast a háború alatt, hogy milyen könnyen lehet milliékat aserezni men, ha a központok olrekvirálják a gasdák termését, hogy a gasdák helyett ők adják el, ahogy nekik tetszik. Ezért költöttek a termelő szövetkezetek is, hogy a sok dolognélkül koroskedő sefteljen majd a magyar nép, a magyar föld gyümölcsével. így lett volna as egész nép jóbbágyává ismét a központoknak, igy lett volna rákötés munkásává minden magyar a saját földjén idegen fajnak. Hát ez haladás, ez népboldegitás t

Azt kérded magyar testvérem, hegy miért nem mondtuk est meg igy akkor melegiben ? Azért mert puskát adtak a kezedbe, hegy aki fel mer világosítani, mint el- lenforradilmárt, lődd agyon. Sz. J.

Káliói Yárkapitányok a XYI.-XÍI1.-XYIII. századakban. «w—

(Folyt, ét vége.)

Bornemissza János 1644.

Nyári Bernát 1645-ben.

Ez a Nyári Bernát I. Rákéczy Györgynek igen bizalmas, kedves és megbízott embere lehetett; mert midőn az 1645 évi linezi békekötés következtében Kassa városa 1646-ban Rákóczy Györgynek nagy ünnepélyességek közt átadatott, I. Rákáczy György részéről biztosok gyanánt Kemény János a fővezér, Nyári Bernát, Szemere Pál, Klobusicxky András és Csermelyj György abauji alispán sserepeltek.

Id. Bábay István kapitány 1645.

Ezt igazolja Nagykilló városának 1645-feen I. Rákéczy Györgytől oyort privilégiuma — szabadság levele, melyben a szokásos bevezetés utárt Nagy- kálló város részéről mogneveztetnek : Bábay István vieekapitány, Tóth Mihály a lovasság vezetője. Cselei András flvárnagy, Braseai István alvárnagy, Tóth Jánes nemesek hadnagya, Mérges Gergely, stb. stb

Káliói Nagy András— 1685-ben. Ezt igazolja egy káliéban 1685. szept.

6. kelt adás-vételi szerződéi:, mely •zsrint »Nagy Gergelyné — Bogáti Kata assiony eladja a killósemjéni házastelkét 36 magyar forintért nemes Kálié városának és lakosainak nomzetes és vitézlő káliéi Nagy András Killó végháza kapitánya lis nem- zetes és vitéslŐ Kalmár Szabó István Kálié város hadnagya idejökbinr stb.

Szukái Mátyás 1685—1690 körül.

Pap László 1700 körül.

Kiss Ferenci szinto 1605—1700 körül. Ezt is egy izercldás igazolja, mely igy hangzik : «Mi, Kiss Fsreicz, kegyelmes urunk ő felsége káliéi vi- eekapitánya, mellettem levő httistár- sóimmal együtt adjuk tudtára mindeneknek stb. hogy városunkban laké (Jfbány Ferencinek sokszori hasznos szelgálatját s előttünk tett méltó In- stantiájit megtekintvén : Szita Jánosnak a külső átállások között relé egy szállását (melytől eleitől fogván portiét nem fizetett és a mi hatalmunkban cédáit) feljebb megnevezett ür- bány Fererenoz atyánkfiának, feleségének és posteritásának adtuk« stb. Datum Kálié 1695 febr. 19. Tehát Kál- io városa a szállási földekkel szabadon rendelkezett s a szállási földek, mint a nemesi birtokok adómentesek valónak.

Kiss ferencz 1708—9 körül halhatott meg. Melmeczi István 1710 körül káliéi — később Szathmiri — utébb nagykőrösi lelkész és dunamel- léki püspök temetvén Kiss Ferenezet, így jellemezte : »Neve volt — úgymond — Kiss Ferenci. Neve megegyezett testének állapotával. Világi állapotára kicsin vala elém, de Isten majd naggyá tette s nem kevéssé felemelte vala, mert a vitézié rendek között jeles tisztek viselésére magasztalta és annyira vitte, hegy a kik nem látták is, azok előtt is hírrel lenne. Vitézlő rendbeli állapota változván Kálló városának kapitányává emelte. Valaki ismerte, nem mondhatott egye- felőle, midőn halálát hallotta : Be jét

gából lett nevezetes nagy férfiú (a kétszer is beleesapott a markába). Maga találta fel az uj világrendet. Velme dobra. (Nagyon jól van.) Ideája jutotta is fülébe a királynak .és ott motoszkálja most. Nagy dicsőség. Király mondta miniszternek : «Kérdezzétek meg a Hlavatseket, mit akarja ; hajót akarja, föl kell karolni, nem a Hlavatseket, de az övé tervét, ha nem jót akarj», be kell csukni, nem az övé tervét, de őtet, a Hlavatseket». Miniszter mondta főispánnak, főispán mondta nekem, én pedig mondok magának, nézzünk bele neki hasága a plánunknak és vagy maga győai meg engemet, hogy jó, vagy én győzők meg magát* hogy rossz.

Hlavatsek egészén fölvillanyozódott ettől az értesüléstől és előadta neki ac egész hambárrendszert.

— Szép, szép, — bólongatott közbe Boresánezky, a nagy szakállát vígan simogatva. — Utseg Isten, igen dórik, nagyon dórik, annyi pénzünk lesz, mint sseeska,

magam is kiveszek hombárból mindjárt hajnalban vagy egy millió forietoeskát

Hlaratsek fölénnyel mosolygott.

— Minek volna az a tekintetes urnák, hiszen estére úgyis vissza kelleni hozni a maradékot * hambárba ?

— Jó, jó, amieze. Csakhogy én nem visszaheanám, mart küldeném Londonba, angol bankba, hogy tegyék be nevemre enyimre, könyvecskére, hogy ka majd jön egy másik Hlavatsek, akinek a harr bár-rendszer megint roses rendszer ée csinálja uj rendszert, hát nekem ott legyen az: az egy miUióeska. Néni ártja az. Mit gondol ?

— Igen ám, csakhogy ügy kelt venni, hogy Angliában is a hambár-rendseer van már. Mert ha mi felállítjuk, Őket sem a gálya költötte.

— Ügy ? — adta meg magát Bor- csánazky. — Ez már máé, akkor beadok derekamat. Csak még azt az egyet magyarázza meg, rego, hogy Id fogja varrni magának a csizmát, kedves domine Hlavatsek ? Mert még csak ez aggasztja engem.

— Hát a csizmadia — felelte Hlavatsek természetes hangon.

— De ha nem akarja ?

— Már hogy ne akarna ? — hánykolódók Hlavatsek.

— Már hogy akarna ? Hiszen nem bolond, hogy varrjon — replikázott Borcsánsz- ki. — Inkább iszik, sutores amant humoros.

— De ha jól megfiiefem — védte a maga rendszerét Hlavatsek.

— Minek neki a maga pénze ? Hiszen ő is anyit vehet ki reggel hambárbói, amennyi tetszik neki és azt fogja mondani, hogy 6 a szentnek sem varr csizmát.

Hlavatsek zavarba jött, ötölt-hatolt és idegesen kapkodott valami mentŐgondofat után, végre élénken felkiáltott :

— Mit ? Hogy nem varr ? Hát mire való akkor a huszonöt bot ?