Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-01-26 / 4. szám
XXL é víol vám, iarírilTiiTwiía>iiiTiNB"Tiii>iiittiiiVwi.i Mafjkálló, 1919. január 26. ■SMéh HETILAP Előfizetési arak : ‘ V . Xiadólapxuiajdooos : Megjelen minden vasárnap. Egész évre 10 korona, félévre 5 korona, Szerkesztőség• és kiadóhivatal: negyed évre 2'dO kor. JÓZSEF. Sarkady József könyvnyomdája és Egyes szám' ára 20 fillér. papirkereskedése Nagykátló. Azok a nagy veszedelmek, melyek a magyarságot és hazánk más ajkú népeit is minden oldalról környékezik, arra indították a társadalom számottevő tényezőit, hogy megalapítsák Magyarorszag Területi Épségének Védelmi Ligáját. A Liga céljait röviden a következekben foglalhatjuk össze. A Liga törekszik, hogy : egyrészt megértesse az egész társadalommal, mennyire szükséges ország-világ előtt demonstrálnunk a nemzet egységes akaratát Magyarország területének épségben való megtartására nézve, másrészt megértesse az itt élő nemzetiségekkel, hogy mindennemű anyagi, gazdasági és erkölcsi érdekük megkívánja, hogy megmaradjanak a magyar állam kebelében, továbbá : bebizonyítsa a külföld elolt Magyarország .elvitathatatlan történelmi jogát egész területéhez. Megértesse az entente népeivel, hogy az ország fel- darabolása oly katasztrófát jelentene, amely megnyugvás kelyett csak uj és talán még a mostaniaknál is sokkal súlyosabb bonyodalmaknak válhatnék forrásává s nekünk magyaroknak uj Elzász -Lotharingiát, egy nemzetünkből soha ki nem ölhető revanche-vágyat i teremtene; melyben nevelnénk gyerme--- keinket, mely miatt nemzetünk más irányú komoly munkája mindaddig meg- bénittatnék, mig csak vissza nem szerezzük közös hazánkat a i^iaga ősi egészében. — A magyarság sebe nyílt seb volna az egész világ testén s ha volt valaha állandóan nyugtalanító irredentizmus, úgy a magyar irredentizmus ilyen lenne. Célja továbbá a Ligának, hogy felvilágosítsa a külföld társadalmát Magyarország háborús helyzetére nézve. Beláttassa azokat a kényszerítő okokat, melyek miatt az entente népeivel, — vérző szívvel bár, — de mégis okvetlenül szembe kellett kerülnünk, — mert hiszen mi nem voltunk szabad, hanem elnyomott nemzet' s most mégis valamennyi, nemzet a mi testünkből akarja étvágyát kielégíteni. E Liga csak akkor felelhet meg nagy hivatásának, ha az ország egész társadalma csatlakozik hozzá, ha a Liga által propagált gondolatokat belevisszük a társadalom minden rétegébe, — ha országszerte megszervezzük a Ligát és gondoskodunk arról, hogy mindenütt megalakuljon a Liga helyi' bizottsága. Az egész társadalmat pedig a szent cél érdekében csakis úgy tórnö- rithetjük megbonthatatlan egységbe, ha legalább e társadalmi mozgalomnál ki■ zárunk, minden politikát és mindent, de mindent, ami felekezeti, nemzetiségi, osztály, stb. tekintetben hazánk polgárait egymástól elválaszthatná. A Liga vezetősége és dolgozó szaktudósai már is emberfeletti munkát végeztek, hogy bent és a külföldön elvessék azokat a magvakat, melyekből kikéi egykor a boldog, szabad, minden ajkú népet testvéri szeretettel egyesitő, uj Magyarország. A magasztos, szent cél érdekében már többször emeltük fel szavunkat e helyen. Városunkban történt is már két tiszteletre méltó helyen nyilatkozás ez ügyben. A református egyháztanács és a városi képviselőtestület elhatározta, hogy a legnagyobb készséggel támogatja Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligáját. Szerintünk magának az egész város közönségének kell csatlakoznia a Liga zászlója alá, e célból szükséges egy népgyülés tartása. Erre tisztelettel felhívjuk városunk vezető embereinek figyelmét. fjfütuefőrik ériekében elrendelte a kerületi parancsnokság, hogy a járási székhelyeken egy szoba abból a célból■■ bocsáttassák, rendelkezésre a nemzetőröknek, hogy jó kényjeb T á r c a, feA bosszú. At aranyozó őszi nap utolsó sugarait öntötte a Nyírségre. A szellő lágyan lengedezett, a messze távolból pedig megkondult a falu harangja. Bim, fcara ; bim, barn . . . szólt elbűvölve az ájtatos lelkeket, «Imádkozzatok !« Az utszélen : a bádogos fakeresztná! egy öreg koldus rebegte imádságát. És kezeivel görcsösen fogta olvasóját s lassan mormolta : «Ave Mária . . . A ve Mária «r . . . * *-* ... A Nyírség homokbuckás vidékén történt. A nyiresi tájon, Kótaj vidékén született Szekeres Bálint,.Erőteljes, magas termetű, sugáralaku legény volt, ki egykönnyen nem ijedt pieg a maga árnyékától. Arca- ábrándos . . . szemei telve voltak csupa tűzzel, csapa lelkesedéssel. Igaz, hogy a bajuszát nem felejtette a katonasor- nál, mert bizony már jól kinyőtt a pe- derintő, de még nem volt hitvesi párja. A legény sornak utolsó gráciasára álltait. Kortársai, akikkel hajdanán ie- génykedett, — akikkel Duvednál, az öreg sunyi zsidónál huzzatták a cimbalmossal: «Te leszel a párom« . . . — azok, már. mind megházasödtak. Mind . . . mind a becsületes emberek sorait gazdagította. A fiatalság utolsó fokát, már Csak ketten képviselték az egész faluban: «Ö« meg Nyertes Vas Gábor. Hűséges cimborák voltak együtt, igen : kétszeresen hűségesek, mert hosszú három évig együtt Ízleltek a savanyu htiszár -kenyeret. Virtus, már suhanó, körútiban volt'bennük elég, ámde a katonasorban „az“ még bennük kétszeresen megkétszereződött. Ámde a jó cimboráéig náluk egybeforrt, páratlanul jé volt. Oly jó pajtások voltak, hogy lelkűk szinte egybéferrt. Megosztották egymás között, még a legutolsó falatét is. Nyáron ritkán voltak benn a faluban, mert' nem sok beszélni való akadt; csak néha úgy vasárnaponként, —délután jöttek be egy kis itókára : Dávidnál, na meg egy kis hirt hallani a világ sorja felől. Rendesen Samunál, vagy Duvednál búsultak ilyenkor, egy kis bor, vagy egy kis pálinka mellett. Az idő többi részét kint töltötték a nyiresi pusztán. Bálint gulyás, Gábor pedig juhás» volt. Kora ősztől nem találkoztak egymással. Bálint oda volt a gulyával a «Hatházra«, Gábor pedig a nyiresi pusztán legeltette a juhait. A nagy szárazság miatt kiégett a fü a «Hatházai pusztán« Bálint tehat lehajtotta' á gulyát a nyiresi síkra legelni. De ezt a készülődését jó eleve jelezte Gábornak, mert két nappal előtte meg-
