Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-06-24 / 25. szám

I Núgykiilő és VMéke 1917. juniüs 24. örökzöldben látszanak ás feltűnik a háttérben egy szebb jövőnek képe. Kép, mely már régen testet öltött volna, ha... ha nem volna háború.Háború, mely any- nyi mindent eltemetett.'De nem temette, nem is ölte meg a mi iskelinkat. Mert a szivek ma is melegen, gondozón dobog­nak. Figyel a ssesn, biztat az ajak és a kezek építenek. De sújtanak is, ha kell. Mert hosszú évtizedek verejtékes, becsületes munkáját ridegen szélrom- bolni nem engedhetjük. Nekünk a ma- gyarkultura, hazánk nagysága és köz­ségünk jövője nevében erre az intéz­ményre szükségünk van. Ha a tovább építendő falak oly szilárdak, tiszták és becsületesek lesznek, mint a lerakott alap, akkor ez az iskola betölti nemes szerepét minien időben. Sok iskola fölött megkondult a lé­lekharang. Tanulóinak csekély létszáma ölte meg. Ez intelem nekünk. Gondos­kodjunk arról, hogy iskolánk népese­dése folyton növekedjék. Szükségtelen megjegyeznem, hogy ez a gondoskodás komoly utón haladjon. Tódulhat ide az ifjúság anélkül, hogy iskolánk azilum lenne. Csak akarni kell, csak szeretni kell. Szeretni ezt az iskolát, ezt a községet, mart ezeken keresztül szeretjük a ha­zát s az egész emberiséget. A ki a maga közvetlen környezetere nem tudja szív® melegét kisugározni, miként akar nagyobb diramsn dókban hatni. És aki háziját szereti, szeretni fogja hazája legkisebb faluját is. Annak a falunak legkszdetlegesebb intézményét is. Leveszem kalapomat, megilitődött lélekkel és hálás szívvel gondolok egy nagyeszű, mély lelkű, nemesen érző, jó öreg urra. Szive már kihűlt, de al­kotásai hirdetik, hogy ált. Élt, a szónak legszebb értelmében. Kunez Elek, ko­lozsvári tankerületi főigazgató. Mellőle sodort a háború ide. S mikor a kolozs­vári tánctermekből és korzóról ideke­rültem, a legkétségbeesettebb keserű hangon panaszoltam neki, sírtam vissza ott töltött napjaimat. Drága ereklyeként a fényre, éhen halni. És akkor mi emberek — homo sapiens! — ne törekedjünk a vi­lágosságra, ha kell, életünk árán is? * * * Az emberek félnek kimondani az igaz­ságot. Féltik, ha nem is életűket, de féltik jövőjüket állásukat. A legtöbb ember szíve­sebben hirdet olyan igazságot, melyből meg­élni lehet. * * * Azt mondja Molnár Ferencz az ^Ördög“ c. darabjában, hogy »Mátyás királlyal meg. halt az igazság, azért valahogy csak meg­vagyunk, de ha valamelyik királyunkkal a hazugság kihalna, nem tudom mit csinál, nánk.» — Pedig igen sokszor nem is az a fontos, hogy igaz-e, amit mondunk, hanem hogy érdekes-e. Mert én ismerek embert, aki igazat beszél ugyan, de ... . * * * Adjunk hálát, hogy vannak ostoba em­berek. Az ostoba látása kelti bennünk a meg­elégedettség érzetét magunk iránt. A nálunk őrzöm paranézisfee Illő sarait: Fiam, mint a hazának és kultúrának egyik harcisa, vessen a sers hazádnak bár­melyik pontjára, szsresd azt 'a helyet és szenteld annak javára minden, erő­det és képességedet. Aki nehsa viszo­nyok között nem tud szeretni és lel­kesen munkálni, az jobb körülmények közt sem lesz hasznára a kösnek“. Ilyen útmutató volt ő és ezen az úton kell haladnunk1 mindnyájunknak. HÍREK. Bírósági hir. Igyártó Sándor kir. ítélő táblai elnök Debrecenből titkárjá­val Dr. Kerekes Istvánnal és Szakot- c%ay Lajos kir. törvényszéki elnökkel a nagykállói kir. járásbíróságét íolyó hó 22-én meglátogatta s a tapasztaltak felett a legteljesebb megelégedését fe­jezte ki Fehér Kálmán vezető kir. já- rásbirónak. A nagykállói mandátum, a nagy­kállói választók f. hó 21-én d. u. 6 órakor gyűlést tartottak a községháza udvarán. A gyűlés tárgya Mezőssy Bélának miniszterré történt kinevezése folytán megürült képviselő kerületünk betöltése volt. Lévay Sándor ügyvéd elnöklete alatt a rendkívül népes gyű­lés — több meleghangú felszólalás után — egyhangú lelkesedéssel elha­tározta, hogy a mandátumot újólag felajánlja Mezőssy Bélának. Egyben a kerület többi községeivel egyetéríőleg vasárnap (24-én) hatalmas küldöttséggel felvonul IJjfehérbora Mezőssynél tiszte­legni és* néki a kerületet felajánlani, biztosítván őt a kerület változatlan hűségéről és igaz hálájáról, azért a sok jóért, melyet Mezőssy a kerület­nek, de különösen Nagykállénak eddig is tett. Tanítók figyelmébe. A Magyar Szent Korona országainak Vörös Ke­reszt Egylete tervbe vette, hogy min­denki által ösraert, áldásos tevékenysé­gét a háború befejezése után nem fog­okosabb csrk irigységet fakaszt nemes ke­belünkben. * * * Kiváncsi vagyok arra, hogy ki az okos és ki az ostoba. Aki engem megdicsér, azt én okvetlen okos embernek tartom, aki pe­dig megdorgál, azt ostobának. Igen ám, de hogy leszünk akkor, mikor én magam dor­gálok másokat. Talán és is ostoba vagyok ? De ha ennek alapján ostoba vagyok, okosnak kell lennem akkor, mikor mást dicsérek. És most itt mond csődöt a logika. Olyankor, mikor én szidok mást, én okos maradok, és amikor mást dicsérek — pardon, mit nem mondok még, én nem dicsérek mást. Hát már mostan hogyan leszünk: A doleg egy­szerű : nem dicsérek senkit, mart a többi embert ostobának tartom s mivel a többi ember ostoba, dorgálhatom is őket. S teszem mindezt azért, mert ember vagyok. Az én mindig a bölcs, a te a szamár. Koznia Béla dr. ja kizárólag esak & szorosan vett had- egészségügyi teendőkre korlátozni, ha­nem ezek mellett a háború által ©ko­zott aroberl bajok és szenvedések eny­hítése céljából állandó intézményeket: szanatóriumokat, menházakat, árvahá­zakat stb. fog iétesiteni. A nm. vk. Miniszter ur f. évi május 26-án 69*177/917 sz. a. kelt rendelet« alap­ján felhívom és kérem vármegyénk Ta­nítóságát, hogy az egylet magasztos céljainak előmozdítása érdekében óda- adón közreműködni szíveskedjenek, kü­lönösen fiókegyletek szervezése, tagok gyűjtése utján. A szervezésre vonat­kozó minden kérdésre készséggel ad felvilágosítást az Egylet központi igaz­gatósága. (Budapest, I. Vár, Disztér 1. A nyíregyházi ItányközépiskoláK ideiglenes szervezete. A nyíregyházi ág. hitv. ev. egyházközség képviselőtestü­lete vasárnap tartott ülésében letárgyal­ta és «lfogadta a f. évi szeptember 1-én megnyitó ieányközépiskolák szervezke­dési szabályzatát, és az egyháztanács javaslatára addig is amíg az egyetemes egyházi közgyűlés a szervezkedési sza­bályrendelet végérvényesen jóváhagyja megalkotta az uj leányiskolák ideigle­nes szervszetét. — Felügyelővé dr. Meskó Lászlót, igazgatóvá dr. Popini Albertet választotta meg. Ezenkívül a képviselőtestület megalkotta az ideigle­nes igazgató tanácsot tiz férfi és két nő taggal, továbbá megválasztotta ta- náesjegyzővi Adorján Ferencet, pénz­tárossá Kovács Pál pénzintézett pénz­tárost. Az uj leányközépiskolákban szeptember elsején az I. és V. osztály nyílik meg. Halálss fürdés A nyíregyházi Ki­rályféle téglagyár mellett lévő kubik- gödörben fürdőit Papsánszky István 15 éves pékinas. Úszás közben a fiú gör- csött kapott és elmerült a szennyes víz­ben. Két társa nyomban a rendőrségre ment és jelentették az esetett, a ren­dőrségről azonnal ki is mentek, de a fiúra nem tudlak ráakadni. Átkutatták a vizet teljesen és teljes huszonnégy óra múlva került elő a szerencsétlen pékinas holtteste. Uj anyakönyvvezetö Ujfaluasy Da- zső dr. főispán a csobaji anyakönyvi kerületbe Jeney Domokos néptanítót anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Kinevezés. Ujf&lussy Dezső dr. fő­ispán Harsányi László vármegyei iro­datisztet, a főispáni iroda vezetőjét, vármegyei tiszteletbeli iredaigazgatóvá nevezte ki. Pénzügyi előléptetések. A pénzügy­miniszter Mangesius Ödön pénzügyőri felügyelőt a VII. fizetési osztályba való előléptetés mellett Nagyszebenbe he­lyezte át, Lukács Ferencet pénzügyőri felügyelővé Nyíregyházára kinevazte. Kitüntetés. A király Gréman Lász­ló 15._ huszárezredbeli zászlóst, aki az északi harctéren nemrégibe magsebeeült, a nagy ezüst vitézségi éremmel tün­tette ki. Befőtték készítéséhez pergament-papir (I. rendű) kapható a nyomdába,

Next

/
Oldalképek
Tartalom